Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)
is, de a magyarok sem maradtak el a népsanyargatásban már jóval a husziták előtt. 1351-ben — tehát még az Anjou-korban —, Erzsébet királyné a hatvani konvenl előtt rendeli el Peskónak, Odorvár alkapitányának, hogy Cserépfalu és Bogács jobbágyait ne üldözze, jogtalanul ne szedjen dézsmát (tizedet: decimát). Peskó tisztsége latinul így szerepel: „Peskoni Vice Castellano de oldruh”, vagyis az oklevél szerint — amelyről dr. Mizser Lajos ír —, Odorvár első leírt neve „Oldruh” lenne. Van adatunk arról is, hogy állatokat hajtottak el a falvakból. Ez pedig valamiféle biztonságos állattartó helyet tételez föl Odorvár közvetlen közelében, vagyis: jóval nagyobbnak kellett lennie a várnak, mint amekkorára mulatja egy 1964-ben készült váralaprajz, amely alaprajz csak a sziklás, nehezen, embernek is nehezen járható részeket foglalja magában, ahol élő állatok tartása (és takarmányozása!) lehetetlen volt. Hogy a vár a vázlatrajzon feltüntetettnél jóval nagyobb volt, azt a várromtól északias irányban — a mészégető kemencék romjai közelében lévő sánc maradványa, a sok középkori apró lelet igazolja. Tehát az állatokat a ma „Odortisztás”-nak nevezett térségen tartották, amely valamiféle palánkkal volt körülvéve, tehát az „alsó vár” szerepét töltötte be. Legeltetésre meg ott volt a Török-rét (533 m) tisztása, itatásra ott volt vagy a Hórpatak (ehhez van meredek út) és a Cseresznyés-patak, amelyhez valamivel könnyebben lehetett lejutni. Itathattak a már említett közeli forrásokból vederből. Az Odorvártól északra lévő Kisrét (278—321 m) is legeltető hely volt, vagy kaszáló. Ma is az. De ismerjük az erdei legeltetés módját is. Amíg az Erdőhivatal meg nem szigorította, a bükkzsérciek egy része ma is majdnem rendszeresen legeltette lovait, szarvasmarháit az Előhegy, Mákszem, Odorhegy (nem azonos az Odorvárheggyel!) stb. erdeiben, ezt sok nyáron láttuk, nemegyszer mi segítettünk felkutatni állataikat. Ugyancsak rendszeres volt az 1960-as években a házisertések erdei legeltetése, makkoltatása is. Egy-egy, Oszlán lakó erdésznek 10—12, vagy még több sertése kilométerekre elkóborolt, az Odorvári Kutatótáborainkba is feljöttek a konyhai hulladékért. Marhák erdei legeltetése Tebén ma is folyik, de tehénpásztor irányítása mellett. Megállapítottuk, hogy Giskra János (Ján Giskra) 1440-től keltezett észak-magyarországi főkapitánysága után Odorvár is huszita kézre került. Olyan erős volt a huszita vezetés Észak-Magyarországon, hogy az 1449/50-ben Hunyadi János állal ellenük indított támadást is visszaverték. Végül is Mátyás királyunk fogta ki a szelet a huszita centralizmustörekvésekből azáltal, hogy Giskrának a Maros mentén adott 27
