Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)
így épültek hát Odorvár falai a XIII. század második felében. Ide tehát rengeteg égetett mész kellett. A mészkövet maga az Odorvár adta: triász-időszaki felső-ladini emeletbeli szaruköves mészkőből épült fel. A kiégetés a várromtól északias irányban, közvetlenül a vár északi fala alatt történt öt mészégető kemencében, amelyek gyenge romjai ma is megvannak. — a Bükkzsérciek feltevése, elmondása szerint ugyan más felfogás van ezekre a mészégető kemencékre nézve. Szerintük azért van kevés rom a várból, mert a XIX. században a várfalak mészkövét kiégették. Nos, a dolog fordítva van: az öt mészégető kemencében a várfalak építéséhez szükséges égetett meszet készítették. Nem azért van kevés rom, mert meszet égettek a várfalak anyagából, hanem — mint itt később olvassuk —, Mátyás királyunk „földig” leromboltatta a várat. Mészégetésre ott volt a Hór-völgy, s a többi, mészkőhegyektől övezett völgy, ahonnét az égetett mész szállítása jóval kevesebb állati igaerőbe került, mint az 545,6 m magas Odorvárról űttalan utakon szállítani le az égetett meszet. — Az öt mészégető kemencerom állapota az egyik bizonyíték a kemencék középkori volta mellett, de van ennél erősebb bizonyíték is: az Erdőhivatal előírása szerinti táborunk mellett emésztőgödröt kellett ásnunk, s a kemencék mellett, ásás közben középkori cseréptöredékek, szárnyascsontok kerültek elő. Ezeket a mészégető jobbágyok szórhatták el. Tervszerű múzeumi ásatásra lenne itt szükség. (Mi mindenesetre abbahagytuk az emésztőgödör ásását, s jóval lejjebb, lelet nélkül való talajba ástuk az emésztőgödröt.) A harmadik bizonyíték: az Odorvár déli keresztkopárosán több olyan rész van, amelyen szociogén hatás — kőfejtés nyomai —, fedezhetők fel közvetlenül a vár alatt. Az oltott mész megöntözéséhez több forrás vize is szolgált. Mai nevükön: Zsilibes-forrás (8 percnyire a várhoz), Zsindelyes-forrás (15—20 perc a vártól), a Mákszem-kút (tíz percnyire a vártól) és utána fél perc alatt elérjük az általam „Dagonyázó”-nak elnevezett névtelen forrást. A többi forrás már jóval messzebb van. Miben hozták a vizet? Bőrtömlő, hordó, lajt, utóbbi szavunk a XIV. században már szerepel írásban. Fenntartom azonban állításomat, hogy a ma „Odor-tisztás”-nak nevezett részen ásott kútjuk is volt. A várfalak maradványai alapján megállapíthatjuk, hogy igen egyszerű volt a várfalrakás. Nincsenek pl. tájidegen építőkövek, pl. sarokkövek, lépcsődarabok (falépcsők lehettek), csak a középső-triász időszak felső-ladini emeletéből való szaruköves szürkemészkő van. Egyetlen olyan mészkődarab került elő, amelyen gyanítható (de csak gyanítható!) az emberi kéz nyoma. — 1964—1983 között több tucatszor átnéztem 24
