Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

2. Az Odorvár-hegy (546 m) középső-triászbeli szaruköves, szürkemészköból felépült, aszimmetrikusan kiemelt sasbérce. A fényképen az első komoly Odorvári Kutatótábor tagjai láthatók 1964-ben; balról jobbra: Magyar Éva, Hollósy Dóra, Németh Gyula tanár, Schwajda István, Németh Gyuláné K. Kalóz Márta tanárnő, Kiss Imre, Petyus Zoli, Keller Jóska. Lent vannak a posztpannón-pleisztocén süllyedőkben: az Oszlai-kismedencében. Jobbra a Csákány óriás-mészkőtömb lába, balra a Mákszem (622 m) lába; a „láb” és az Odorvár között a Hárskúti-lápa, a Hór-völgy mellékvölgye.

A Hór-patak a fénykép jobb oldalán folyik. Fotó: dr. Varga Lajos tanár.

A XIV—XV. századi edénytöredékek a vár további lakottságát, a lakottság folyamatosságát bizonyítják.

1. Szépen korongolt edényoldal- és fenékdarab együtt. Belső felülete feketésszürke, a külső felület közepesen fénylő fekete, a fenék külső oldala is. A kiégetés finom, tömör, egyenletes szövetű edényfalat eredményezett. Az edényfal 0,4—0,5 mm vastag, az edényfenékhez közel 0,6 cm-es vastagság is akad, ami láthatólag a korongolás és talpalakítás következménye. Az edénydarab fémmel gyengén megütve kellemesen cseng. Ez a XV. századi lelet rendkívül tömör, egynemű, nagy fajsúlyú agyagféléből készült: egy 11 cmxlO cm-es darab súlya 10 dekagramm. (Vastartalmú agyag lenne, vagy rendkívül kolloidális állapotú agyag?)

2. Csecses korsó lyukasztott fültöredéke: földszínű, feketés, közepe-22