Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

tem: feketésbama, fényes. — Az egészen apró kvarckavics (2-3 mm) arra mutat, hogy patakallúviumból vagy patakteraszból is kitermelhették a nyersanyagot.

Az edénydarabok sokfélesége (legalább 40—45 edény darabjai 4 rri -nyi területről!) alapján a következőket állapíthatjuk meg:

1. A XII—XIII. század folyamán folyamatos volt az élet Odorvárott, valamiféle építménynek akkor is kellett lenni a tatárjárásig.

2. A kormos-füstös anyag 1241-ben keletkezhetett, amikor — feltehetőleg — a tatárok feldúlták ezt a kis hegycsúcsi telepet.

3. A pezsgőbb élet a XIII. század második felében volt: a változatos (és részben díszített) edényanyag a XIII. századra mutat.

4. A XIII. századi edényleletanyag megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a vár Károly Róbert királyunk idejében épült volna fel. Nehezen képzelhető el, hogy az Odorvár (а ХП1. században: Kerek-kő) építésére IV. Béla királyunktól 1248-ban kiadott engedélyt követően csak 1326 után épült volna fel a vár. A várfalak kezdetlegesebb építési módja is inkább a XIII. századi építés mellett vall: téridegen kőzet az építőkövek között nem található.

A X—XII. századi cserépanyag tanúsága szerint IV. Béla 1248-ból származó várépítési engedélye előtt is lakott volt Odorvár, de erről a X—XIII. századi lakottságról a cserépanyagon kívül más — egyelőre — nem tanúskodik. Erdőóvók, darócok munkahelye is lehetett. Utóbbiak feladata a földesurak vagy a király számára a vadbőrnyúzás, szíjhasítás, szarvlevétel, tülökkürtök készítése. — Berek- és erdőőrökről már a XII. századból is van tudomásunk, nemkülönben az erdőkkel kapcsolatos „kisiparos” jobbágyokról, akik robot- és pénzjárandóság helyett készítményeikkel adóztak a földesúrnak és a királynak.

Nincs határozottan eldöntve, hogy Cserépfalunak egy Cserép nevű ember, család adta volna a nevét. Inkább lehetett a térség egyik cserépedény-ellátóhelye és ebből alakult ki a Cserép, Cserépi családnév. A „Földrajzi nevek etimológiai szótárá’’-Ьап sem foglal állást határozottan dr. Kiss Lajos, bár megemlíti, hogy a Cserép szó személynév is. Dr. Györffy György „Magyarország vármegyéi az Árpád-korban” c. nagy műve I. kötetében sem találunk „Familia de Cherep” vagy „nobilis (comes) Cherep” stb. kifejezéseket.

A cserépagyagok legalább két helyről valók, de mindegyik nyersanyag tartalmaz több-kevesebb csillogó kvarcszemet többnyire 1/10 mm-nyi vagy még kisebb méretben, de előfordul szépen csillogó, 2-3 mm-es kvarckristály is a kiégetett agyagba erősen beágyazva. — A sötét

16