Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

nagy grafitlencse.) — Görög mintára kelta ezüstpénzt is készítettek. Mindezen leletek jórészt a miskolci Herman Ottó Múzeumban vannak.

E három kelta telep térségében a kelták cotinus törzse telepedett meg; Tacitus említi, hogy a kelták vasércet is bányásztak. Az odorvári kis kelta előőrs a Hárskúti-lápában talált vasércet (glászkopf) összegyűjtötta és vagy Tebére vagy a Nagy-Sáncba szállította kohósításra. — Az Odorvárott talált vaskori edénytöredékek a következő képet nyújtanak:

1. Kívül fekete-fényes, belül cserépszínű, fala 8—9 mm vastag, nagyon gyengén rétegzett edényoldaldarab, benne alig észlelhető nagyságú, erős fényben apró pontszerűen csillogó anyag: kvarcszemecskék és muszkovitcsillám-darabkák. Ugyanez a felvillanásszerű, pontszerű csillogás észlelhető a külső, domború és a belső homorú felületen. Korongolt. A nyersanyag eredete (lelőhelye) — a kvarc- és muszkovitcsillám-szemecskék alapján — a Fenkő (vagy Fénykő) térségére tehető, itt van ti. a közelben apró muszkovitcsillámos kvarchomokkő és ennek málladéka.

2. Kívül-belül fekete, matt felszínű, 3—6 mm vastag, korongolt felső edényszél. Ennek a nyersanyaga is tartalmaz csillogó szemeket.

3. Mázatlan. „cserépszínű” edénydarab, 4—9 mm vastag, korongolt, csillogó szemcsékkel.

4. Mindkét oldalán „cserépszínű” felső edényszél-darab enyhe kifelé hajlítással. 6 mm vastag, a legszéle levékonyítva; korongolt. Ebben is vannak alig látható csillogó szemek. — Mindegyik darab törésfelületén látszik a durva, likacsos kiégetettség, tehát nem iszapolták tökéletesen az agyagot, ezért lett durva a kiégetettség.

E — részben feltételezett, részben vasércleletekkel, cserépanyaggal igazolt — vaskori lakottság után a X—XI. századig tartó időszakból — tehát kereken több mint ezer évről —, eddig nem került elő lelet. Ez mindenesetre rejtélyes dolog, s valamiféle magyarázatra szorul.

A X—XI. századtól a XV. századig vezető cserépleletek túlnyomó részét Madaras László régész-muzeológus (Szolnok, Damjanich János Múzeum) vizsgálta meg, a következőkben (mint a vaskori daraboknál is) nagyrészt az ő megállapításaira támaszkodom.

A X—XI. századból nagyon kevés cseréptöredék került elő, bennük éppen csak látható kvarc- és muszkovitcsillám-szemek. Az egyik darab ellentetten hajlított tetőszél, amelynek belső oldala matt-fekete, külső oldala „cserépszínű”, 5—7 mm vastag, korongolt, törésfelülete sejtesfekete. Külső oldalában halvány hullámvonal látható, s mintha korongo-12