Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Fazekasság (Füvessy Anikó)

kat, tányérokat piros-fehér-zöld színű, széles csíkok, a boroskancsókat, bütykös korsókat nemzetiszín zászlók díszítették. Feliratuk is hazafias szellemű. Ezeknek az éveknek kerámiái között is találunk egyedi megoldásokat, mint például a később Tószegre áttelepülő Hódos József sótartóját, mely dudi alapszínen vékony barna írókázással kanászt és görgő disznókat ábrázol. Már a múlt század végén megjelentek az ívekre és az ívek közepébe helyezett, legyezőszerű vonalkákra épülő díszítmények, a virág nélküli levélkoszorúk, az indákkal kombinált körelemek. Az edényeket húsosabb, kevésbé aprólékos rajzolatú virágos-leveles ágak, hason körbefutó, ecsettel festett virágkoszorú, elütő színű foltokban elhelyezett álló virágszárak díszítették. Hagyományok szellemében fogant darabok még ekkor is készültek, mint például Szabó István két 1904-es datálású boroskancsója az abádi református egyháznak, ifjú Bende István vájlingja. Több fazekas bizonyította tehetségét 1896-ban az újvárosi templom számára készített úrvacsorai edényekkel, köztük Faggyas József, K. Nagy Gábor, Szappanos István és Bútor István. Badár Balázs is ajándékozott úrvacsorai edényt az egyháznak. A később díszedényeiről híres mesternek csak néhány korai munkáját tekinthetjük népművészeti alkotásnak. A tiszafüredi mázas kerámia Tiszafüred fazekasai céhen kívüliek voltak. A mázazást miskolci és egri közvetítéssel, a múlt század első negyedében ismerték meg. A legelső, datált mázas edény 1832-ből maradt fenn. A XIX. század elején a tősgyökeres, református vallású fazekasok mellett katolikus edénykészítők tűntek fel Tiszafüreden, akik minden esetben erős céhes kapcsolatokkal rendelkeztek. A miskolci nemes Otrokócsy Károly, a hejőcsabai, de egy ideig Polgáron dolgozó Fitzere János és nevelt fia, Nagy Antal, de még az egri születésű nemes Paál Ferenc is a miskolci fazekascéhnél tanult. Az újonnan betelepültek közé tartozott a szintén egri származású Koós János is. A helyi fazekasok közül Tolnai Sámuel neve fordul elő a miskolci fazekascéh irataiban a XIX. század első harmadában. Az idegen mesterek betelepedésének idején jelent meg Tiszafüreden a vörös, zöld, fehér és okker alapszínű, zömében függőleges tengelyű díszítménnyel ellátott mázas kerámia. A fennmaradt emlékanyag nagy része italtartó edény, bütykös korsó, boroskancsó, bokály, kupa, köztük 1833-as datálású miskakancsó, 400