Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János)

A női kisbunda a Nagykunság, Hajdúság, Sárrét és a KözépTisza vidék református falvainak ünnepi viseletdarabja volt, területenként sajátos díszítésű változatokban. A kunsági kisbundán mindig barnára festett bőrre kerül a díszítmény. Általában sötétbarnával vagy feketével selymezték, de színes hímzésű változata is volt, mint például az a mezőtúri kisbunda, amelynek hímzését az uralkodó fekete mellett lila-zöld színek is élénkítették. A suba- és ködmönkészítmények gazdag variációi mellett a kunsági női kisbundák díszítése sajátos egyöntetűséget, egységes stílusjegyeket mutat. A szigorú logikával szerkesztett kompozícióban jól elkülöníthető a három fő szerkezeti rész, amely mintegy keretet ad az itt is általánosan stilizált növényi motívumok, ornamentális elemek bő variációinak. A kisbunda alját mintegy öt-hét centi széles aljkoszorú szegélyezi. E viszonylag széles csík ritmikus folyódíszelemei alapot adnak a nagyobb kiterjedésű, egymás mellett sorakozó bokorvirág-kompozícióknak, amelyek a kisbunda középső részét töltik ki. A bokorvirágok fölött rendszerint csengősor következik, majd néhány sor keskenyebb folyóminta, s ezeket erőteljes hangsúlyként zárja le a tömör hímzésű vállkoszorú. Archaikus mintája miatt érdemel figyelmet az az 1888-ban készült kisújszállási kisbunda, amelyen régi hajlított szárú rozmaringleveles bokorvirágok vannak, fent hálózás és csengősor. A női kisbunda készítésének neves mesterei voltak a kunmadarasi Üstökös Sándor, a kisújszállási Gaál Sándor, a kunhegyesi Szabó Pál, a két utóbbi a millenniumi kiállításon is szerepelt. Különösen Gaál Sándor volt invenciózus szűcsmester, sok egyéni ötlettel gazdagította a kisbunda díszítményeit, a kisbunda ornamentikájának szigorú, már-már merev rendjét mozgalmassá oldotta. A női kisbunda készítésének másik központja Mezőtúr volt. Itt készült a híres túri bunda. A mezőtúri szűcsök rojtot is alkalmaztak a kisbunda díszítésére, s ezt feltehetőleg Debrecenben ismerték meg, ahol többen tanulóéveiket töltötték. A múlt század végén Helmeczi Dániel szűcsmester varrt sok szép rojtos bundát. Az egyik utolsó kisbundát Benedek István szűcsmester készítette 1908-ban felesége számára. A hat bőrből álló bunda archaikus szabású, barna alapon sötétbarna selyemhímzésű; finom technikával, nagy műgonddal készítették. A kisbundán körben tíz klasszikus megformálású tulipánban végződő, saskörömmel lezárt bokorvirágcsokor fut körbe. Igen szépek, egységesek a tulipánban végződő leveles állításvirágok. A rojt fölött rozmaringleveles ág, közte rózsákkal. A válltányérokon szintén hagyományos elrendezésű mintát látunk. Közepén rózsában végződő rozmaringszár látható, amelyet két oldalról hullámvonalas rozmaringág fog közre. Ez a díszítmény régebben a kunsági férfibundák keresztirháján fordult elő. A kunsági kisbunda a nagykunsági szűcshímzés utolsó nagy korszakát teremtette meg. A hagyományos díszítőmotívumok új szerkezeti rendben, sajátos összetételben jelentkeztek. A bőr és 352