Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János)

sa. A fehér alapú női kunsági ködmönökön szintén ilyen elemekből, hasonló szerkezettel és színezéssel épült fel a díszítmény. Ezt a régies színtechnikát teljes pompájában ábrázolja a Tiszaszőlősről származó fehér alapon színes selyemhímzésű kunsági ráncos női ködmön. A háta, eleje és ujja vége van hímezve. A bokorvirág hímzésének színei: aranysárga rózsák, kevés kékkel, lilával, feketével tarkítva. Az egy motívumon belül alkalmazott ellentétes színezést jól mutatja az ujj mintája: a bokorvirág díszítményében a felső rózsák belülről kifelé fekete, lila, fekete, aranysárga, az alsók fekete, lila, aranysárga, zöld, aranysárga színűek. A ködmönt a vállain, a császárvágás hasítékában csipkézett, lyuggatott fekete, vörös irhadíszek ékesítik. A hímzés színe a múlt század végén a Nagykunságban sötétebb lett. Először az aranybarna színt hagyták el, sötétebb tónusaival azonban még hosszabb ideig dolgoztak a szűcsök. Ezt a színösszeállítást őrizte meg az egyik kisújszállási férfibunda válltányérmintája: sötét- és kevés világoszöld, lila, fekete, sötét- és világoskék színű selyemmel hímezték a bokorvirágot. A hímzés elsötétedésének utolsó fázisa, amikor egyszínű fekete, illetve sötétbarna lett a hímzés. Ez a végső fokozat a kunsági női kisbundára jellemző leginkább. 349 453. Kunsági „ráncos" női ködmön háta hímzése. Tiszaszőlős. Szo: 61.177.1.