Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János)

szokták kihímezni. Némelyik subán huszonhat makkvirág sorakozik körben. Viselésnél ügyeltek arra, hogy a makkvirágok kifelé essenek. A jászsági szűcsök női subát is készítettek. Diófagombafestékkel barnára színezték a bőrt, az összetoldásokat vörös irhával borították, s ezen helyezték el a zöld selyemhímzést. A női subának más részét általában nem hímezték. A Damjanich Múzeum jászkiséri női subája barna alapon fekete selyemhímzésű. A női ködmönt különböző színben és hímzéssel több helyre szállították a jászberényi szűcsök. A barna alapon színes hímzésű ködmönt Gyöngyös tájékára, a Tiszántúlra és a ceglédberceli németeknek. A fehér alapon zöld selyemhímzésűt a Pest megyei falvakba, Tura, Valkó, Úri, Iklad népének. A Nógrád megyei Kökényes községben a „háta, csípő virággal" díszítésűt kedvelték. A jászsági ködmönök jellegzetes motívumai a vesevirágok. A derékban szabott ködmönökön a derékvonal fölé a vese tájékára hímezték. A vesevirágok szárának, leveleinek merész vonalvezetése a jászsági szűcshímzésekre különösen jellemző. Jászapátiban a női ködmönökre barna alapon feketével, Heves és Borsod 447. Suba, „vőlegénybunda". Készítette fia esküvőjére Tugyi Antal jászalsószentgyörgyi szűcsmester 1896-ban. Szo: 85.24.1. 345