Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Gyermekjátékok (Zomborka Márta)

(fosztással) vagy megtekert rongyhurkával is jelezték a karokat, de néhány esetben csak öltöztetés után alakult ki a baba formája a ruha szabása vagy kitömött ujjai révén. A meglévő vázhoz alakították a baba fejét. Legegyszerűbb volt - fa és kukoricaszár esetében -, hogy szemet, szájat rajzoltak a törzs felső végére. Minden alapanyagnál lehetségessé vált ez, ha fehér textillel bevonták előtte, másként kialakított babafejnél is általános volt a fehér alapszín. Bevonták a parafa dugót, de a rongyból vagy lószőrből összehömpölygetett fejet is fehérrel borították. A kitömött babafej jól formázható volt, cérnával elszorították hátul, és kontya is lett a babának. Ha a fejre sapka, kendő, főkötő került, akkor nem mindig rajzoltak arcot, csakúgy, mint a pólyás vagy a rontó babáknál. Ha a babának csak haja volt, vagy éppen semmi nem volt a fején, akkor az arcot is fontosnak tartották. Az arc lényege a szem: néha mást nem is jelöltek. Leggyakoribb mégis a szem és a száj együttes jelölése, ritkábban orrot is kialakítottak rajzolással, festéssel, textildarabok felerősítésével. A baba haját kovásszal felragasztott kukori255. Tanyaudvar - agyagból készült gyermekjáték. Karcag- Tatárülés. 1939. SZNM: Vargha László felvétele 211