Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A vallásos élet tárgyai (Gulyás Éva)

tendők össze a jászkép vagy kunkép néven említett szobrokkal, amelyek szintén határjelek voltak. A határhalmokra derékig beásott, ember alakú faszobrokat állítottak. Pesty Frigyes helynévtára 1864-ből megemlíti, hogy a Páhi-pusztán (Pest megye) huszárruhában süvegesen állt egy ilyen szobor, Orgovány felé tekintő arccal. Horváth Péter 1801-ben írja a jászfényszarui jászképről: „Nevezetes az a szobor is, a határ szélső zugában, Csány, Heves megyei község irányában, amelyet jászképnek neveznek." Bedekovich Lőrinc 1799-es térképén is szerepel egy jászkép nevű határjel. Sajnos ezeknek már nyomuk sincs. Györffy István feltételezte, hogy eredetüket, funkciójukat tekintve a dél-oroszországi sztyeppek „kamennaja babáival" tartottak rokonságot. A vízen járók védőszentje volt Nepomuki Szent János, díszesen faragott homokkő szobrát hidak közelében, vízparton helyezték el. Jászdózsán ma is a kőhíd feljárójánál áll, csakúgy, mint Jászjákóhalmán vagy Jásztelken. Szolnokon egy múlt századi metszet szerint a Tisza Százlábú hídjánál helyezték el a szobrot; Kunszentmártonban eredeti helye a Körös városi révénél volt. Fegyvernek határában Szapárfalun a mai 4-es főút mellett, három oszlopon álló, boltozott, zsindelytetős fedél alá helyezték el az azóta megsérült szobrot, mert ekkor még a Kakat-ér e tájon vezette a Tisza vizét a Körösbe. Felirata: „Állíttatta Berényi Terézia 1775-ben." Figyelemre méltó alkotás az 1794-ben Nagykörűben emelt Nepomuki-szobor, két térdeplő angyalával. Szolnok megye állattartással foglalkozó katolikus lakossága pásztorpatrónusként tisztelte Szent Vendelt, akinek népies faragású festett szobrait a legelők szélén állították fel. A Vendelkultusz jellegzetes szigete volt a Jászság. Pásztornak, illetve juhásznak öltözve jászsági népviseletben mintázták meg alakját: fehér vászoningben, bő gatyában, fekete kislajbiban, báránybőr bundában ábrázolták, fején pörge kalappal. Egyik kezében pásztorbotot vagy juhászkampót tart, oldalán kulacs vagy kobak, lábainál bárányok. A szobrot színesre festették. A legrégibb Vendel-szobor Jászárokszálláson áll, 1832-ben készült. Subában, pásztorkalapban, hátán tarisznyával ábrázolja Vendelt. A Jászberény melletti Pórtelek-pusztán álló szobrot a „Pórtelki Szt. Vendel Társulat állította". Érdekessége, hogy Szent Vendel kerek juhsajtot tart a kezében. Romantikus stílusú a jászberényi szobor, amelyet a helyi juhászok „Szent Vendelinus Társulata" emeltetett 1866-ban. A szoboralak lábainál egy anyajuh és kos látható. A települések belterületén vagy a határban lévő keresztek, kálváriák, Szentháromság-szobrok, védőszentek szobrai a hivatalos egyházi gyakorlatban alig kaptak szerepet, jobbára a népi vallásgyakorlat színhelyei maradtak. A népi vallásosság bensőséges helyei voltak a lakóházakban elhelyezett házioltárok, illetve azok a szent sarkok, helyek, ahol 243. Szenvedő Krisztus domborművű ábrázolása ajtófélfán, 1737 • Szolnok 197