Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Népviselet (Gulyás Éva)

kötényt kötöttek. A módosabb asszonyok nehéz brokátselyem ruhákban jártak. Felső részét selyemderéknak, selyemujjasnak nevezték. Mellbetétjét gyönggyel, csipkével díszítették. Az egyszerűbb változatok szövetből valók. Bő, ráncos selyemszoknya és selyemkötény tartozott még ehhez az öltözékhez. Még az esküvői ruha is fekete brokátselyemből készült a múlt század végén. Ekkor még gyakori díszítőeljárás volt a zsinórozás, a paszomány a női ruhákon is. Szolnok Bismarck a már emlegetett és idézett útleírásában festői leírását adja a szolnoki női viseletnek: „A nők általában szép növésűek, egyesek rendkívül szépek. Mindnek koromfekete a haja, hátul hajfonattal, benne piros szalag. A nőkön nagy vörös-zöld kendő vagy arannyal díszített vörös selyem főkötő van. Vállukon és mellükön igen szép sárgás selyemkendő. Szoknyájuk rövid és 142 168.Kunszentmártoni népviselet, Kunszentmárton, 1880-as évek