Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Népviselet (Gulyás Éva)

Jászság A női ruhatár gazdagságára a XVIII. századból közvetlen adataink vannak. 1763-ban Szijjártó Apollónia jászalsószentgyörgyi redemptus asszony ruhái ezek voltak: „ingváll 3, alsóing 3, fekete flór 1, Szoknya török gyolcs 1, Bagazia szoknya 1, Bulyavászony kötény 1, Egy rása zöld szoknya 1, Gyolcs fehér kendő i, Bulya vászony ráfogó 1, Vászony lepedő 1, Gordvány csizma i, Síkos abrosz 1, Pruslik 1, kék rókás mente 1, Dolmány zöld i, Sárga öv 1, 1 fehér báránybőr, 1 pár keztyü, Lábravaló 2". A redemptus asszony ruhatára meglepően gazdag. A férfiviselethez hasonlóan itt is láthatjuk a ruházat korai polgárosodását. Több színes posztóból (bagazia, rása) és török gyolcsból varrt szoknyája, gyolcsból, finom vászonféleségekből készült ingvállai, alsóingei, köténye, kendője, egy pruszlikja, az idős módos asszonyt megillető kék színű rókaprémes mentéje, zöld dolmánya, kordováncsizmája, ruhadíszítő sárga öve, sőt kesztyűje is volt. Feltűnő, hogy e ruhatárban a főkötő nem szerepel, noha a későbbi, XIX. századi leírások ezt már első helyen említik. A felsorolásból kiderül, hogy a később annyira népszerű színes vállkendő ekkor még nem divatozott. Fehér gyolcskendőt hordtak fejen és vállon fiatalok, idősebbek egyaránt. Egy 1788-ból származó túrkevei inventáriumban is szerepel „Egy fejre való hosszú vékony fejér gyolts". Úgy látszik, hogy a XVIII. században a különböző színes selyemövek még a női viselethez tartoztak, s viselésük igen régi hagyomány lehet, mert az 1585. évi „megütött" mezőtúri vásárról „200 tucat női selyemövet" vittek el. XIX. századi jászberényi képes ábrázolásokon is ott látjuk a ruházatot nyakban és derékban egyaránt élénkítő színes öveket. Bél szerint a jászberényi nők: „Ruházatukban alig különböznek a parasztoktól, de azért mégis mutatós külleműek, különösen a fiatalabb nők." Sajnos nem részletezi a viseletet, de megjegyzéséből kiderül, hogy a módosabbak és a szegényebbek öltözetében lényeges különbséget nem tapasztalt. A Jászságban régen a nők négy-öt alsószoknyát hordtak, az első alsószoknya hosszabb volt a többinél, szélét hímezték. A mentéhez földig érő ruha, díszesebb brokátselyem kötény (kecele) illett, míg a különböző ujjhosszúságú ingvállhoz és pruszlikhoz csipkés szélű kötény. Az ingvállra selyempruszlikot vettek, amelyet a leírások szerint a Jászságban csak hátul díszítettek arany- vagy ezüstsujtással, mert elejét eltakarta a nyakban átkötött színes, rojtos selyemkendő. A kendő sarkaiban különböző színű minta volt, hogy a szoknya színével összhangba hozhassák. A színes gyári anyagok terjedésével az ingváll is lassan kiszorult a használatból, mert a szoknyával egyező színű blúzt, réklit kezdtek viselni. A Jászságban a középkorú asszonyok az ing fölé nyárikát, hűvösebb időben öltönyt vettek fel. Ezek a ruhadara139