Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Népviselet (Gulyás Éva)

Télen a gyolcsing fölé zárt nyakú színes brokátselyem inget, úgynevezett unterciket vettek fel. Ennek nyaka magas, szorosan gombolódó volt, s nyaknyílása mellközépig ért. Színes fémgombok (ingrigombok) is ékesítették. A zubbonyszerű színes ing ujja kézelővel zárult. A szolnoki legény már tizennyolc-húsz éves korában megkapta szüleitől ezt a díszes öltözetet, sokszor esküvőre vőlegényi ruhának is készült. Az esküvőn a vőlegény a kabátra kis mirtuszágat és hosszú rozmaringszálat tűzött, amely a váll fölé ért. A mentéhez hasonló zsinórdíszes kiskabátot gyermekek számára is készítettek Szolnokon. Felsőruhák Szolnok megye tájainak népviseletéről szólván szükséges megjegyeznünk, hogy megyénkben nem alakultak ki helyi jellegű viseletegyüttesek. Inkább egyes viseletdarabok váltak nevezetessé, a tájra jellemzővé: a kunsági cifraszűr, a kunsági férfibunda, a kunsági női kisbunda, a túri süveg, a jászsági férfisuba, a jászsági kurta női ködmön, a jászsági és a szolnoki főkötő stb. A teljes ruházatra kiterjedő összefüggő viseletegyüttesünk alkotóelemei megegyeznek az alföldi parasztviselettel. Ezért a továbbiakban ezeknek a ruhadaraboknak a bemutatására helyezzük a súlyt. A szűr A parasztság nevezetes felsőruhája volt. Alapanyaga a rackajuh gyapjából előállított szűrposztó. Kutatóink már sokszor leírták, hogy a szűr volt a paraszt, a pásztor mindenese, védte az eső, a fagy, a hideg ellen. A szűr egyévi szolgálat után általában beletartozott a pásztor- vagy cselédbérbe: például Jászdózsán Bárányi Ferenc csikós bére 1761-ben „minden ló után 1 garas és xfi mérő Búza, minden nap xfi kenyér és egy étel. Egy szűr egy bőr bocskornak". A szűr egyik jellegzetes táji típusa a gazdagon hímzett kunsági cifraszűr, amely a nagykunsági szűrszabómesterek keze nyomán alakult ki a XIX. század második felében. Györffy István írja, hogy a Tiszától keletre a Nagykunság volt az a hely, ahol a szűrszabómesterség felvirágzott. Virágkora a kiegyezés utáni évekre, 1860-1880 tájára esett, amikor a szűr a nemzeti ellenállás jelképe lett és a magasabb társadalmi rétegeket is meghódította. Klasszikus formája a kunsági cifraszür; az alkotórészek egymáshoz való aránya itt a legtökéletesebb, és a hímzés színei is itt a legharmonikusabbak. Fehér szúrposztóból 126