Szlankó István (szerk.): A Tiszazug természeti viszonyai, gazdasági élete és fejlődése. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum új állandó kiállítása - A Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállításvezetői (Tiszaföldvár, 1981)
A XIX. század elejéről származó örökösödési jegyzőkönyből megismerjük egy nagyobb igazdaság teljes eszközkészletét. A sokféleségből kitűnik, hogy önellátásra rendezkedtek be. A hagyományos paraszti gazdálkodás ezeket a tárgyakat szinte változtatás nélkül megőrizte, csak a termelőszövetkezeti mozgalom megerősödésével szorultak ki véglegesen a használatból. A múlt század második felében a Tisza szabályozásával jelentős változás történt a Tiszazugban is. A szántóföld területe a duplájára növekedett a rét és legelő rovására. A felszabadulás előtt csaknem valamennyi tiszazugi községben voltak nagybirtokok, amelyek általában a jobb minőségű területeket foglalták fel. 1935-ben Tiszaföldváron 10 nagybirtokosnak 8300 katasztrális hold földje volt, mig az 1700 törpe- és kisbirtokosnak 12 400 hold jutott. Ezen az aránytalanságon változtatott 1945-ben a földosztás. A Tiszazugban 21 300 hold földet osztottak ki az új birtokosoknak. A Tiszai Alsó Járásban 6 személyből álló Földosztó Bizottság alakult Vámos József vezetésével 1945. március 4-én és a 11 községben 5 nap alatt megszervezték a földosztást. A tóvetkező nagy átalakulás 1948-ban kezdődött Tiszaföldváron és Кunszentmártonban megalakultak az első termelőszövetkezetek, majd 1949-h|en minden községben követték a példájukat. Adataink szerint a jelenlegi 7 nagy területű szövetkezet 45 kisebb gazdaság egyesüléséből jött létre. A felszabadulás előtt a Tiszazug kifejezetten mezőgazdasági jellegű terület volt. Napjainkra két jelentős ipari centrum alakult ki Martfűn és Kunszentmártonban. A kunszentmártoni járásban, 1960-ban a foglalkoztatottak 11,4 %-a volt ipari dolgozó, 1970-re 23,1 %-ra, 1978-ra 30,6 %-ra nőtt az arányuk. Nem ilyen kedvező a községek lélekszámának az alakulása. Egyedül Martfűn tapasztalható erőteljes növekedés, a községek többségében erősen fogyott a lakók száma az elvándorlás és az alacsony természetes szaporodás miatt. A jövőben fokozni kell a községek lakosságmegtartó képességét , 13
