Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

I. Tanulmányok - Bodnár Mónika: A dinasztiaalapító(?) Serényi Mihály (1531-1599)

versengtek érte Pernessy András és Serényi Mihály. Perneszy András olyan címen formált követelést a birtokra, hogy anyja Boldogkő árába 2000 aranyforintot adott második férjének. Éppen erre hivatkozva végrendelkezett Gábor

10 oly módon, hogy a birtok hasznát élete végéig felesége élvezze, s csak annak halála után legyen ismét a Serényieké.

108 1599-ben Mihály? is hasonlóan végrendelkezett, arra hivatkozva, hogy két esztendővel korábban Perneszy Farkas hat gyermekének, fiainak és leányainak több mint négyezer forintot fizetett. Tehát végakarata szerint halála után a boldogkői uradalomnak Gábortóli

0 örökölt fele részét özvegye, Bajony Zsófia bírja minden hasznával együtt, amíg az ő nevét viseli, akár holta napjáig.

109 Egyedül Boldogkő váráról rendelkezett másként, az halálát követőn azonnal Ferences kezéhez kerüljön, hogy megőrizze azt „fiának, Serényi Mihóknak" (Mihálynak

42

), s a fiú 20 vagy 22 esztendős korában az egész boldogkői uradalmat, varastól, tartományostul adja át neki.

110 Mihály? végrendeletében még arra is kitért, hogy Mihók (Mihály

42

) Boldogkőben nevelkedjék, és figyelemre méltók a gyermek neveltetésére vonatkozó intelmei: „Mihókot ugyan Boldoköben tartsák fel is, ott nevelkedjék és tartsa meg az úr isten sok esztendeig; csak ne legyen részeges, az úr isten sok esztendeig el élteti az embert az ő kegyelmességéből, ki mellett az ember imádkozzék is gyakorta.

ul Úgy tanítsák Mihókot, ki jó legyen, kinek soha ne engedjen, hanem üttön üssék minden órában, tanítsák, ne gyengéitessék, legyen szolgáló ember benne és jó erkölcsű, isteni félelembe neveljék, hazug, cselefendi ne legyen, és hazájáért soha életét ne szánja, így az isten is naponként mindenütt meg áldja, és itt ez világon is jó híre neve leszen. Az más világon is, hajó hittel törökön hal meg, itt ez árnék világból örök dicsőségre megyén, az angyalokkal együtt vigad. " Továbbá a felől is végrendelkezett, hogy Boldogkő mindig fiúágon öröklődjék, amíg csak ki nem hal a Serényi név. Leányágon csak akkor öröklődhet, ha fiúágon kihalt a család.

11

'

1 De azt is meghagyta, hogy mindig „csak egy bírja Boldokőt ne több az Serényi nemzet, mert Boldokő igen kicsin kettőnek, és aki két ember bírná, örökké való veszedelem háborgás. Ha szinte Serényi Mihóknak gyermeke kettő vagy több lenne is, ugyan csak az első fia bírja, ha Mihóknak holta történnék, mert az boldokői jüvedelem igen kicsin, egy penig jámborul el élhet belőle, 25 lóval fel ülhet belőle, és országának szolgálhat jó hírrel névvel. "

114 A beiktatási könyvek bizonysága szerint boldogkői várurak a következők voltak: Bebek Ferenc (1556), tőle csere útján szerezte meg Sárközy Ferenc (1560), az ö utódai voltak Sárközy Mihály és Boldizsár. 1578. október 29-én I. (mint császár II.) Rudolf király Mihálynak? és Gábornak^, valamint nejeiknek, Tornallyay Annának és Brodarich Klárának adományozta, mindkét nembeli leszármazókra szóló öröklési joggal. 1585-ben Bajony Zsófiát (Mihály? második feleségét) tüntetik fel a vár uraként, majd ezt követön Ferencetjg.

1 107 (BOROVSZKY S.-SZIKLAY J. szerk.. 1896. 288. p.) Minden bizonnyal Perneszy Andrásról Gábor,

0 feleségének. Brodants Klárának első házasságából való gyermekéről lehet szó, mert Klára első férjét is Perneszy Farkas volt (THALY K. 1898b) A Perneszyekről részletesebben lásd NAGY I. 9. köt. 244-245. pp. és 520-522. pp. 108 THALY K. 1898c. 42. p. Egyébként ez is megerősíti, hogy Mihály, és Gáboi'io nem királyi adományként, hanem vétel útján jutottak a boldogkői uradalomhoz, s a királyi adománylevél csupán megerősítette őket birtokukban. 109 .. .hogy a mel rész jószág kit Serényi Gábriel bírt, mind szállok, rétek, molmok, valamint Serényi Gábriel uram öcsém bírta, azonképpen az boldokői i'tj falusi házzal egyetembe feleségem Bajony Zsófia asszon bírja minden hasznaival, míg az én nevemet viseli mind addig, ha az én nevemet holtáig viseli is, bírja és élje békességesen, soha senki meg ne bánthassa benne az én testamentumom szerént. (GÉRESI K. 1885. 493-494. pp.) 1 10 GÉRESI K. 1885. 494. p. I 1 1 GÉRESI K. 1885. 495. p. 1 12 GÉRESI K. 1885. 494. p. 113 GÉRESI K. 1885. 495-496. pp. 114 GÉRESI K. 1885.496. p. 1 15 CSÍKVÁRI Antal szerk. 1939. 169. p.