Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
I. Tanulmányok - Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája
Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája Deák Antal András 1. kép Esztergom látképe (Houfiiagel, 1595) Esztergom várának északi bástyája alatt, a Duna partján, egykor bővizű karsztforrás tört a felszínre. Vízével a reneszánsz korban egy rejtélyes vízemelő szerkezetet hajtottak meg, amely a forrás vizét a 60 m magasban lévő várba nyomta. Mindazok, akik látták vagy hallottak róla, „csodálatos", „bámulatos" jelzőkkel illették. Az 1480-as évek táján épülhetett, és 1683-ig működött. Ez alatt a kétszáz év alatt többnyire a várat birtokló törököket szolgálta. 1683-ban, a vár ostroma alkalmával nyomtalanul eltűnt. Szerkezetére és működési elvére vonatkozó megbízható leírás nem maradt fenn. A legtöbb információt e tekintetben Evlia Cselebi, török utazó pontatlan és keletiesen kiszínezett leírása szolgáltatja. Szövegének kevésbé megbízható fordítása alapján a közelmúltban három, egymásnak ellentmondó „találmány" született. A feltalálók Cselebinek egy töredékesen lefordított mondatára építették elképzelésüket: „E vaskerekek szélein ágyúgolyó formájú, negyven-ötven darab kerek vasgolyó van, ezen eszközökkel és kerekekkel a különféle hengereket a vízerővel mozgásba hozza és a keréken levő golyók a Dunára csapódván a