Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Billikom - vilkom - Willkomm. Az ón üdvözlöserlegek magyarországi recepciójához

A miskolci szűcs céh alapítása még a 17. századra nyúlik vissza, 1637-ben szereznek statútumokat, vagyis a szervezetüket szabályozó alapító iratot, amelyet 1712-ben az uralkodó, III. Károly is megerősít, s egy 1702-ben lezajlott vármegyei tanúvallatás bizonyítja, hogy a céh már az 1650-es években tartott legényeket, ekkor ugyanis Szőcs Gergely „szűcslegényül 5 évig lakott" Szűcs János miskolci szücsmesternél.'

6 A miskolci szűcsök végül 1727ben újabb kiváltságot nyernek az uralkodótól, amelyben az egri szűcsök szabályzatát veszik át, majd 1799-ben ismét megújítják statútumaikat.

37 A nagy múltú miskolci szűcs céh a serleg magyar nyelvű feliratának tanúsága szerint nem sokkal az 1799. évi kiváltság megszerzése után, 1803-ban készíttette vagy vette a billikomot, a felirat szóhasználatával vilkomot, amikor a céh atyamestere, vagyis a legények társaságára felügyelő céhmester Csavajda György, a termékeket ellenőrző bejárómester Pásztor Pál és Ferjantz P., a legények céhen belüli külön társulatának vezetését pedig Somogyi M. és Késő Sámuel öregdékány látta el. A felirat magyar nyelve, a tisztviselők szlovák és magyar családneve jelzi, hogy a 19. század elején a miskolci szűcsök a magyar és a (felföldi) szlovák etnikumból kerültek ki, akik 1803tól bizonyosan ezt a vilkomot használták a céhbe lépő legények köszöntésére. Az ónedényre nem sokkal később, 1810-ben német feliratot véstek, ekkor azonban már Bendig György volt a legények társulatának a mesterek által választott ún. atyamestere, helyettesei, vagyis a bejárómesterek pedig Timkó György és Kun János voltak. A német felirat azonban minden bizonnyal nem miattuk, hanem a két „öreglegény" (Altgesellen), Martin Thörn és Andreas Frölich miatt került fel az edényre. A billikom „feldíszítésére" feltehetőn azért került sor, mert két német (magyarországi, németországi vagy máshonnan jött német nemzetiségű) legény viselte a dékánságot, német szóhasználattal „öreglegényi" státust, akik a korabeli ezüstpénzek felaggatásával kívántak maguknak emléket állítani a céh kultikus tiszteletben álló tárgyán. Bár források nem támasztják alá, nem lehetetlen, hogy a két német vándorlegény örömmel fedezhette fel, hogy a miskolci céh legénytársulatának ugyanolyan Willkomm]^ van, mint az „otthoni" céheknek, de hiányoznak róla a csengő-bongó függelékek, amelyeket nem a szokásos, a legények nevét tartalmazó lapocskákkal, hanem ezüstpénzekkel pótoltak, a nevüket pedig a billikomra vésett felirattal örökítették meg. A miskolci serleg készítéséről nem maradt fent írásos forrás, kérdés, hogy egyáltalán Magyarországon készült-e, talán Kassán rendelték meg a miskolci szűcsök, vagy valaki Németországból hozta magával a jellegzetes formájú edényt? Miskolcon működtek ónművesek, igaz, céhbe csak 1828-ban tömörültek,'

18 nem valószínű azonban, hogy ezt a bonyolult és ritka formát, amelyhez megfelelő öntőforma kellett, Miskolcon állították volna elő. Az észak- és északkelet-magyarországi ónműves, „cingíszer" céhek az óntányérok mellett nagyrészt kannákat és négy-, valamint hatszögű hasáb alakú palackokat gyártottak, mind az egyházaknak az Úr asztalára, mind a céheknek lakomaedénynek, mind a háztartásoknak. Különleges formára ritkán „merészkedtek", ezért meglepő az a (felső-)magyarországi termékként számon tartott 18. század eleji ónkanna, amelyet a Borsod vármegye egyik legnagyobb presztízsű középnemes családjából való négyesi Szepessy János, Rákóczi föpostamestere adományozott 1708-ban a szuhogyi (Borsod m.) református egyháznak (9. kép).

39 A késő gótikus hólyagos kelyheket idéző kupa, alatta egy másik, gömb formájú csészével, valamint a magas, nódusszal tagolt szár a kannát a serlegekhez közelíti, míg kiöntője, billentős fedele és fogója a kannák közé sorolja, kettős csészéjü teste az ón billikomokkal rokonítja. 36 GYULAI É. 2008. 308. p. 37 VERES L. 2006. 137. p. 38 WEINER P. 1969. 248-249. pp.; WEINER P. 1978. 60-62. pp. ; NÉMETH G. [1983] 43. p. 39 A szuhogyi református egyház ón kannája, 1708. m: 26 cm. SR KM