Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A Móra Ferenc Múzeum 125 éve (1883-2008) (Huszár Zoltán)

latban az egyik legjelentősebb és legrangosabb vidéki gyűjteménynek számít. A legnagyobb magyar festők - Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Mednyánszky László, Csők István, Hollósy Simon, Rippl-Rónai József, Barcsay Jenő, Aba-Novák Vilmos - alkotásai mellett az itáliai késő reneszánsz festészet több jelentős remeke is megtalálható. Hasonlóan csábítóak az önálló egységeket képező gyűjteményi részlegek, köztük a történelmi személyiségeket felvonultató Arcképcsarnok és terjedelmes vásznaival a Régi Képtár. A fejezet szerzője, miközben felhívja a figyelmet a múzeumi szervezetek életében bekövetkezett, a múzeumok kultúramegőrző, kultúraközvetítő szerepét veszélyeztető változásokra, kiemelten szól arról a veszélyről, amely elsősorban a képzőművészeti alkotásokra leselkedik - a kultúra áruvá válásáról. Bárkányi Ildikó és Szabó Magdolna etnográfus muzeológusok mutatják be a Néprajzi gyűjteményt, amelyet Tömörkény István igazgatósága idején a „budapesti néprajzi múzeum után következő" legjelentősebb gyűjteményként aposztrofáltak a város monográfusa!. Gyűjtőterülete az „Alföld öt vármegyéjére" terjedt ki ebben az időszakban, és 7000 darabos kollekciójával igazi kuriózumnak számított. A ma látható állandó kiállítás Csongrád megye népművészeti örökségét mutatja be az érdeklődő közönségnek. A tárgyi anyag mellett az 1345 kéziratot őrző néprajzi adattár és a videotár teszi teljessé a gyűjteményt. A néprajzi részleg szerves részét képezi a szegedi néprajztudós, Bálint Sándor jelentős mennyiségű kéziratból, berendezési tárgyakból, és 5000 kötetes könyvtárából álló hagyatéka. A formai és tartalmi vonatkozásban igen változatos gyűjteményt Szabó Magdolna vezetésével ismerhetjük meg. A számokban is monumentális - 504 051 darabot számláló - Természettudományi gyűjteménynek szentelt fejezetet Gaskó Béla biológus muzeológus állította össze. A „Vidékmagyarország" harmadik legnagyobb természettudományos gyűjteményeként számon tartott részleg történeti feldolgozása formailag is követi azokat a fejlődési szakaszokat, amelyek a megalapítás évétől - 1885-től - napjainkig jellemezték a gyűjteményt. A klasszikus gyüjtőés feldolgozómunka eredményeit bemutató részgyűjtemények - a preparátumok forintban kifejezett természeti értékének köszönhetőn - nemcsak a múzeum szempontjából jelentősek, hanem a nemzeti vagyon kiemelt részét is képezik. A gyűjteményt gyarapító legfontosabb vásárlások közül Csongor Győző ásványgyűjteményét, Molnár György ásvány- és őslénygyűjteményét és Ritdner József futrinkagyűjteményét mutatja be a fejezet szerzője. A gyűjtemény érdekessége az ún. raktárkiállítás, amelynek látogathatóvá tétele most van folyamatban. Az osztály kiterjedt közművelődési kapcsolatokkal rendelkezik. A Fénykép- és negatívtár történetét T. Knotik Márta és Szabó Magdolna feldolgozásában ismerhetjük meg. Az 5500 darabos fényképgyüjtemény és a közel 30 000 beleltározott negatívot számláló negatívtár kifogyhatatlan helytörténeti forrás a kutató, kereső emberek számára. A digitális archiválás tervezett egységesítése nemcsak a tárolási nehézségek megoldására kínál lehetőséget, hanem a hozzáférhetőséget is jelentős mértékben megkönnyíti. A Móra Ferenc Múzeum csaknem 50 000 kötetes szakkönyvtára minden vonatkozásban alkalmas a 21. századi könyvtárhasználó igényeinek a kielégítésére. Vukov Pálnénak köszönhetően Bálint Sándor és Csongor Győző 6-6 ezer kötetes hagyatékába is betekinthetünk. Horváth Ferenc régész muzeológus a vár, a vártemplom és a kőtár történetével ismerteti meg a kötet olvasóit, úgy, hogy közben bemutatja a feltárási munkák során talált leleteket, elérhető közelségbe hozva mindazt, ami a szegediek számára is csak a közelmúltban vált láthatóvá, látogathatóvá. A Kass Galéria 1985 óta ad otthont - hiánypótló módon - életműveket bemutató ideiszaki kiállításoknak. Látnivalóinak gerincét azonban a szegedi születésű művész, Kass János