Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - „... Körös vízinek napkeleti partján..." Kunszentmárton, a mezőváros. Tanulmánykötet a várossá válás 200. évfordulójának tiszteletére (Pusztai Gabriella)

„...Körös vizinek napkeleti partján..." Kunszentmárton, a mezőváros Tanulmánykötet a várossá válás kétszázadik évfordulójának tiszteletére Szerk.: Pusztai Gabriella, Barna Gábor. Kunszentmárton, 2008. 496 p. Pusztai Gabriella Kunszentmárton várossá avatásának 200. évfordulóját 2007-2008-ban ünnepeltük. A város történetének bizonyos korszakait, fontos összetevőit mutatja be az ez alkalomból elkészült kötet. A könyvben szereplő tanulmányok több, eddig homályban lévő témát dolgoznak föl levéltári, könyvtári, múzeumi adattári, családi irattári források alapján. Egyes területek feldolgozásánál nagy szerepet kapnak a visszaemlékezések, interjúk. A szerzők a kutatás, előkészítés során impozáns mennyiségű fényképet gyűjtöttek össze, melyek nem csupán forrásként szolgáltak, de a kötetet is illusztrálják. A fellelt és a kunszentmártoni múzeumnak átadott dokumentumok további vizsgálatra érdemesek, s a Tiszazug térségében jelenleg folyó, tudományos kutatásban is felhasználhatók. Az 1807-ben mezővárosi privilégiumot szerzett település történetének feldolgozása azonban korántsem teljes. Bár egyes tanulmányok vázlatosan foglalkoznak a város 19. század előtti történelmével, mégis elsősorban a várossá válás évétől dolgozzák ki vállalt témájukat. Nem foglalkozik külön tanulmány a gazdálkodás kérdésével, vagy az 1849 utáni közigazgatási kérdésekkel. Nem tér ki a település kulturális életének számos területére, mint az irodalom, művészetek, életmód stb. Ennek oka az, hogy a szerkesztők elsősorban Kunszentmárton várossá válására és az azt követő városfejlődésre összpontosítottak. Az olvasó tehát nem Kunszentmárton történetét tarthatja kezében, hanem olyan írások gyűjteményét, mely a városi lét, a városiasodás helyi jellegzetességeivel, a polgárság kialakulásával, fejlődésének lehetőségeivel, gátoló tényezőivel is foglalkozik. A munka mindenképpen hiánypótló, hiszen az 1936-ban megjelent Dósa József, Szabó Elek szerzőpáros nevével jegyzett Kunszentmárton története című kötet óta nem láthattunk ilyen jellegű kiadványt. A tanulmánykötet felépítése a várossá válás, a városi lét jelképeinek bemutatásától halad a városi önkormányzat, a közigazgatás, egyes társadalmi, gazdasági változások elemzésén át az újbóli várossá válásig. Botka János a település létrejöttétől kezdve részletesen írja le azokat a jelképeket (önkormányzati címer, zászló, pecsétek stb.), melyek végigkísérték Kunszentmárton életét egészen napjainkig, de helyet kaptak írásában a legjelentősebb egyházközségi és egyesületi szimbólumok is. Barna Gábor egy kunszentmártoni tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzés alapján elemzi, miként erősítette szimbolikus eszközeivel az első vásár a társadalom vezető rétegének hatalmát, erősítette tekintélyét, s miként hatott a város lakóinak cintudatára. Gulyás Katalin a 19. század első felében fennálló közigazgatási modellt rajzolja meg, azt az önkormányzati autonómiát, mely az 1780-90-es évektől 1848-ig jellemezte Kunszentmártont. Az ezt követő átmeneti korszakot, a polgári jellegű közigazgatás kiépítését, és az 1950-től bevezetett tanácsrendszert csupán érinti dolgozatában, de már ebből is egyértelműen kitűnik, milyen új, ígéretes kutatási lehetőségek rejlenek e témában. A Nagykun Kerület börtönének és törvényhatósági házának Kunszentmártonba helyezése a 18. század közepén a település jelentőségének növekedését mutatta. Hogy mennyire válhatott ezáltal a kerület központjává, a nagykun kapitány székhelyévé, s a közigazgatási szerepkör milyen hatást gyakorolt a város fejlődésére, ezek Hegedűs Krisztián tanulmányának központi kérdései. A történészek régi adósságát egyenlíti ki, amikor részletesen feldolgozza a Kerületi Ház és a börtön történetét. Az épületegyüttes - harmadik tagjával, a várnagyi lakkal egyetemben - a Jászkun Kerület egyetlen eredeti formájában megőrződött székhelyét alkotják, s szimbólumai az egykori közigazgatási egységnek.