Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Ligia Fulga: Das siebenbürgische Glas im 17. und 18. Jahrhundert (Veres László)

Ligia Fulga: Das siebenbürgische Glas im 17. und 18. Jahrhundert Dössel, 2007. Veres László A 2004. évi román nyelvű kiadás után 2007-ben a János Stekovics Kiadó német nyelven is megjelentette Ligia Fulga: Az erdélyi üveg a 17. és 18. században című monográfiáját. A szerző a brassói Néprajzi Múzeum igazgatója, több üvegtörténeti feldolgozás készítője. így többek között neki köszönhető az 1997-ben megjelent, Erdély 17-19. századi üvegeit bemutató katalógus, valamint a nagyszebeni városháza régészeti feltárásakor felszínre került üveganyag elemzése. Ligia Fulga munkájának elolvasásába sokirányú várakozással kezdhetünk. Az üvegművesség történetével foglalkozóknak nyilvánvalón a fő kérdés, hogy a témakörben alapműnek számító Bunta Magda-Katona Unie: Az erdélyi üvegművesség a századfordulóig (Bukarest, 1983) című feldolgozás elért eredményein túlmutató-e? S milyen mértékben gazdagítja az erdélyi üvegművességröl szerzett ismereteinket? A monográfia elolvasása után a kérdésre adott válasz az, hogy Ligia Fulga műve teljesen új megvilágításba, új kontextusba helyezi az erdélyi üveg történetét és a szakembereknek, gyűjtőknek egyaránt tanulságos, hasznos olvasmány. Az erdélyi üveg a 17. és 18. században című monográfia az eddigi feldolgozásokkal ellentétben merőben új módszertani megközelítéssel készült. Ezt az interdiszciplinaritás jellemzi. Fulga az eddig ismert levéltári források forráskritikáját elvégzi, s új forrásokat tár fel. Szinte teljes mértékben hasznosítja a magyar nyelvű szakirodalmat, s kihasználva előnyös helyzetét - vagyis a román anyanyelvűséget - felsorakoztatja a román történetírás eredményeit is. A források felhasználása terén objektivitásra törekszik, nem tapasztalható nála elfogultság. A feldolgozás szempontjából kötelező mértékben ír a 17-18. századi erdélyi népmozgalmakról, felekezeti viszonyokról és a korabeli gazdaságpolitikai törekvésekről is, s ennek során is a tényekhez, a történeti források adataihoz ragaszkodva alkot képet. A levéltári és történeti források mellett a művészet-, a technikatörténet, a régészet és a néprajz tudományágakra is épít, sőt a mentalitástörténet és az etnológia is szerepet játszik kutatási módszertanában. Az interdiszciplináris megközelítési módszereknek köszönhetőn a feldolgozás nagyon látványos konkrétumokban, amelyek az ásatások eredményeit, a templomi festészet adta üvegtípusok meghatározását tartalmazzák. Fontos szerep jut a feldolgozásban a városképek, a régmúlt fennmaradt emlékeit dokumentáló fotók és a szájhagyományban élő emlékek bemutatásának, értelmezéseinek is. Ligia Fulga sem kerülhette meg az erdélyi üveghuták történelmének kérdéskörét, hiszen e tényanyag nélkül megállapításai hiteltelenné váltak volna. Sorba veszi és lényegében a kronológiát követve bemutatja a 17-18. századi erdélyi hutákat. Úgy vélem, hogy ez az a fejezet, amely tartalmában és minőségében lényegében azonos szintű a Bunta-Katona-féle mű hasonló fejezeteivel. Túlságosan kevés az új információ és Ligia Fulga több esetben átveszi azokat a hibákat is, amelyek történetírásunkban a 19. század végétől megfigyelhetők az egyes üveghuták bemutatásakor (pl. Száldobágy neve helyesen Szoldobágy. A huta nem Arad környékén volt, hanem Szatmárban, Károlyi Sándor birtokán.) A 4 fő fejezetre tagolódó monográfia 3 fejezete lényegében esettanulmány, a Bethlen Gábor alapította porumbáki huta történetének bemutatása az említett interdiszciplináris megközelítést alkalmazva. A fejezet önálló kismonográfiaként is megállná a helyét. Hasonló