Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

V. Kárpát-medencei körkép - Szoleczky Emese: A beregszentmiklósi kastély 1940-ben

szolgálati beosztásban. Az eljárás ettől azonban még folytatódott. A vádiratra válaszként beadványában Pisky ügyvédje többek közt a helyi adottságok behatárolt voltával védekezett. Az ügy jobb megvilágításához a kastély alaprajzát

5 is mellékelte. Hangsúlyozni kívánom, hogy bár Pisky Zoltán, mint minden hivatásos tiszt, tanult műszaki rajzot, ez esetben célja azonban nem a műszaki-építészeti felmérés, hanem a láttatás révén igazának bizonyítása volt. Ezért a bal felső sarkában a m. kir. 2. honvéd hegyi zászlóalj parancsnokság fejbélyegzőjének lenyomatával ellátott, színezett ceruzarajz csupán az alapvető épületszerkezeti elemek (ajtó, ablak, lépcső), valamint az alapvető berendezési tárgyak (asztal, szék, fekhely) elhelyezkedését, ezenkívül az őrség mozgási körletét és a délkeleti épületsarkon levő lámpát jelöli. Mindazonáltal érdekes és tudomásom szerint egyedülálló dokumentum a kastély II. világháború alatti sorsáról. Az ügy kapcsán fény derült arra, hogy 12 fegyveres katona adta a parancsnoksági épület, azaz a „Szentmiklósi Rákóczi vár" őrségét. A Pisky-hagyatékban fellelt rajz tanúsága szerint a zászlóalj-parancsnokság a két lakószintes, U alaprajzú épület emeletét egyáltalán nem, a kastély földszintjének is csak a nyugati szárnyát „lakta be". A udvar felől a déli épületszárnyba vezető ajtót, illetve a hozzá vezető lépcsősort használták bejáratként: itt posztolt a sorompóőr és helyezték el a fegyverállványt is. Az előtérből nyílt egyfelől az őrszoba, - ahol további 11 fő adott szolgálatot: egy őrparancsnok, egy kürtös és 9 beosztottja - másrészt a pénztárhelyiség is. Ugyancsak innen indult a pincében elhelyezett fogdához vezető lépcsősor is. A tulajdonképpeni parancsnokság a nyugati épületszárnyban rendezkedett be. Külön bejárat vezetett az írnokok lakóhelyén át azok munkaszobájába, amelyből egyfelől az északkeleti saroktoronyban a zászlóalj segédtisztjének irodája, másfelől a délkeleti sarokszobában berendezett zászlóalj-parancsnoki szoba nyílt. Az előtérből a másik ajtó a visszamaradó különítmény irodájába nyílt - tőlük is közvetlen ajtó vezetett a parancsnok szobájába, ahol máskülönben az ügyeletes tiszt fekhelye volt. Végül Pisky Zoltán ügye elrendeződött. Maradt eddigi beosztásában, a megoldhatatlan ügyre pedig mindenki igyekezett fátylat borítani. 1942. október l-jével ezredessé léptették elő, de egyúttal áthelyezték a 10. honvéd könnyühadosztály állományába, ahol Kaposvárott hátországi kiképzésben vehetett csak részt. Számára ez a tétlenség megszokhatatlan volt: rossz egészségi állapota ellenére többször kérelmezte harcoló alakulathoz küldését, s miután erre a Honvédség nem volt hajlandó, német kötelékben esett el Poznantól délre, 1945. január 23-án.

7 A törvényszéki meghallgatáson egyébként a védő a „kötelességteljesítésfanatikusaként" jellemezte „a deresfejíí frontharcost" (ekkor, 1940-ben 48 éves volt). Előadta, hogy Piskynek „január 31 -én, egyik gyakorlatról hazatérőben, síbaleset folytán bal bokája kificamodott és térdporca eltört ... ezredorvos javaslatéira, tisztjei unszolására sem ment korházba, hanem díványát a z[ászlóa]lj p[arancsnok]ságra bevitetve, 8 napon keresztül ott kezeltette magát a z[ászlóa]lj orvosfőnökkel s ezalatt parancsnoki teendőit végezte. Félig fekve gépelte a szolgálati ügydarabokat, zubbonyban derékszíjjal - de nadrág nélkül bepólyázott lábbal tartotta a tiszti gyűlést, s mindaddig ottmaradt a kályha nélküli, fűtetlen p[arancsno]ki irodában, mígnem a Kormfányzói]. Kat[onai] Iroda behívó távirata Budapestre nem szólította, Legfelsőbb Kihallgatásra. "

8 5 HTM Kéziratos Emlékanyag-gyíijtemény 2006. 86. 1/KE. Fekete, piros és sárga ceruzákkal készült rajz, négyzethálós papíron. Méret: 15x21 cm. 6 Emödi Tamás: A beregszentmiklósi Telegdi-Rákóczi-kastély. In: Korunk 2005. december. 7 Pollmann Ferenc történész (HÍM Hadtörténeti Intézet) szíves közlése. 8 HTM Kéziratos Emlékanyag-gyüjtemény 2006. 87. 2/KE 3. p.