Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

V. Kárpát-medencei körkép - Zsigmond Tibor: Egy „rendhagyó konferencia". A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum négy évtizednyi munkássága dióhéjban

A római katolikus templom A város római katolikus, eredetileg Szent György-templomát 1341-ben említi először egyik kútforrásunk. A ma is álló építmény legrégibb részei: a torony, a főhajó és a szentély azonosak lehetnek az 1341-ben kelt oklevélben említett templom eme részeivel. Az Árpád-házi korból származó épületet az idők folyamán többször is átépítették. A hívek tudatában azonban mind a mai napig a Szent György név él, még a főoltár oromzatán is megtalálható a sárkányölő lovag szobrocskája. Jelzésértékű, hogy Szűz Mária tiszteletére új templomot kívánnak építeni, ennek alapkövét, amelyet II. János Pál pápa csehszlovákiai látogatása alkalmával, 1990. április 22-én szenteltek föl, a templomban, a hajótérben őrzik. Az evangélikus templom Az evangélikusok ma is álló temploma 1883-ban készült, stilizált neoromán stílusban. E teremtemplom mennyezete sík, záródása sokszögű, tornya kissé meghaladja a főhomlokzat síkját. Orgonája 1903-ból, neoklasszicista főoltára pedig 1933-ból való. Tornyát 1937-ben építették. A zsinagóga A zsinagóga a Csallóköz egyik legnagyobb zsidó imaháza volt, 1870-ben épült a város Fő utcáján, 1945-ben bombatalálat érte, 1951-ben lebontották. A Csallóközi Múzeum múltja és jelene Először fordult elő, hogy a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT) éves konferenciáját és közgyűlését „rendhagyón (reméljük nem utoljára)" határon túl Dunaszerdahelyen és Galántán tartotta meg. Mi őreimmel vettük, hogy „színtérnek" minket választottak, s hogy 130-nál is több történészt láthattunk vendégül. Reméljük, hogy a nálunk eltöltött idő a hasznos munka mellett - kellemes kikapcsolódást és sok-sok gyönyörű élménytjelentett mindenkinek. Városunkban a múzeumi tevékenység első kezdeményezései, illetve az ez irányú törek vések a múlt század húszas éveinek végén voltak tapasztalhatók, amikor is az akkori helyi múzeumpártolók egy, a csallóközi ember életét, szokásait és történelmi múltját bemutató intézmény létrehozását szorgalmazták. Ezek a törekvések az idő tájt nem jártak sikerrel; csak negyven évvel később, 1964. július l-jén sikerült múzeumot alapítani Dunaszerdahelyen. Nyomban a megalakulás után megkezdődött a szervezett anyaggyűjtés. A felgyülemlett muzeális tárgyakat a már lebontott Fehér kastély három helyiségében helyezték el. Gyűjtőmunkával már a húszas években is foglalkoztak, s az összegyűjtött anyagot a városháza egyik üres szobájában raktározták el, mely anyag legnagyobb része a világháború után a Pozsonyba került, majd kisebb részét múzeumunk visszakapta; múzeumunk így 1964-