Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Marozsán Zsolt: Barna György miskolci műgyűjtő kiállítása

A nehézséget egyedül az jelenti, hogy a Látványtár a különböző információs csatornákban nem szerepel, ezért saját utakat kell keresni és ezáltal beszivárogni a „kulturális köztudatba", ami kifejezetten nehéz feladat. Barna György optimista a tekintetben, hogy a „szájhagyomány" útján is elterjed a kiállítás híre, de így is kell pár év ahhoz, hogy az intézmény bevonuljon a köztudatba. Ebben jelenthet nagy segítséget, hogy a Magyar Turizmus Zrt. a Kulturális Turizmus Eve 2009. programsorozat részeként kiugrási lehetőséget biztosít a Látványtárnak, azzal támogatva a kezdeményezést, hogy programjainak fősodrába emelte az intézményt. A Látványtár és műhely kiállításai A kiállítások témakörei eltérők, melyek révén számos területre nyerünk betekintést. Ahhoz, hogy valaki valamennyi kiállítást megtekintse, kb. 6 óra szükségeltetik. Egy helyen ismerkedhetünk meg a Kárpát-medence legnagyobb viseletgyüjteményével, mely egyben Európa legnagyobb népviseleti kiállítása, nagyapáink lassan feledésbe merülő kismesterségeivel, az ötvenes évek sajátos tárgyi kultúrájával, vagy a különleges ásványok, az optikatörténet és irodagépek sokszor titokzatos világával. A Miskolcon megnyílt kiállítás azért is kuriózum, mert ehhez hasonló bemutatóra az 1896-os Millenniumi Kiállítás óta nem volt példa. A hatszáz négyzetméteres Látványtárnak sajátossága, hogy iskolák számára foglalkozásokat is tartanak, ahol a diákok a tárgyakat kézbe vehetik. Mindezt megtehetik az egykori söröző helyén kialakított Látványtár Kávézóban, mely információ átadására alkalmas hely. A Kárpát-medence népviseleteiből „Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok. "

9 Több száz éven keresztül igaz volt ez a mondás, hiszen a viselet információkat közvetített: viselője társadalmi hierarchiában betöltött helyét, családi állapotát, és életkorát volt hivatott szimbolizálni. A világ előrehaladtával azonban szükségtelenné vált az információk viselet útján történő hirdetése, így őseink ruhái a szekrények mélyére, padlásokra, majd onnan bolhapiacokra, szemétre kerültek. Ahol pedig megőrizték ezeket a gyönyörűen díszített, a múltról mesélő ruhadarabokat, ott többnyire a moly vagy az anyag öregedése miatt foszlottak szét az egykor büszkén viselt ruhanemük. Az elmúlt évtizedekben voltak időszakos események, kisebb-nagyobb földrajzi-néprajzi egységek viseleteit bemutató alkalmak, de mára a viseletek, csak a más célból megrendezett történeti kiállítások díszleteiként kerülnek a látogatók elé. A ma egyre jobban divatba jövő tájházakban látható ugyan néhány, de csak az adott településre jellemző viselet. Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat írásakor pedig Miskolc város önkormányzata felajánlotta, hogy támogatást nyújt ahhoz, hogy 2010-re az érdeklődők számára is bemutathatóvá váljon a viseletgyűjtemény. A pályázat sikertelensége után ragaszkodtak ahhoz, hogy bemutassák az összegyűjtött anyagokat. Két évbe telt, míg a viseleteket kiválogatták, rendbe hozták, katalogizálták, és az ember méretű babákat felöltöztették. Barna György elmondása szerint barátai és a muzeológus-néprajzos szakemberek győzték meg arról, hogy mindezt közkinccsé kell tenni, hiszen a mára már eltűnt, a világban szétszóródott népcsoportok viselete, kultúrája válik általa bemutathatóvá, dokumentálhatóvá. 9 BEREGI NAGY E. 2008.