Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a Don-kanyarban. Gyűjteménygyarapítás és kiállítás a Katona József Múzeumban

tési okiratait, fényképeit, naplóját, édesanyjának leveleit és egyéb személyes dokumentumokat. Szabó Pál a húsvéti fogságba esés után hamarosan egy hadifogolyvonat utasai közé került kecskeméti társaival együtt. Tőle is elkérték a csizmáját, sőt a karikagyűrűjét is elvették. Visszaemlékezéseiben külön fejezet a hadifogság, amelyet röviden így jellemzett: zabrálás, káposztaleves, csalánleves, poloska, sárgakása, félig sült kenyér, dáváj-dáváj, rábótnyik, skoro dámoj (hamar haza). „Azt hazudtak, hogy Gödöllőre visznek bennünket és ott kapjuk a dokumentet. De amikor láttam, hogy egy nagy fekete zongorát tesznek az első vagonba, mindjárt gondoltam, hogy ezt nem Gödöllőre viszik." Fülöpszállás, Kunszentmiklós, Baja, Temesvár érintésével május 9-én érkeztek meg a romániai gyűjtőtáborba, Foc§aniba. Szabó Pál listát készített a marhavagonban vele utazó és lágerbe került kecskemétiekről. Közülük többen jelentkeztek Ukrajnába krumplit vetni, és csak 10 nap után döbbentek rá, hogy Sztálingrád újjáépítésére vitték őket. Egy év múlva Moszkva külvárosába helyezték őket, ahol bútorgyárban dolgoztak. A hadifogolytáborban már nem volt lehetőség fényképezésre. Levelet utoljára a vonaton írt egy darabka papírra, a táborból csak a postai levelezőlapok maradtak meg dokumentumként, amelyek közül a cirill betűseket a foglyok, a nemzeti színnel keretezett levelezőlapot pedig a hazatérő foglyok számára rendszeresítették. 8. kép Képeslap 1948. április 28-án Szabó Pál egy ilyen lap hátoldalán értesítette hozzátartozóit, távirati stílusban, hogy megérkeztek Máramarosszigetre és hamarosan hazajöhetnek. Az ö kézírása mellett ezen az egy kis lapon még jó néhány nyomtatott szlogent is olvashatott a címzett,