Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a Don-kanyarban. Gyűjteménygyarapítás és kiállítás a Katona József Múzeumban

mint nálunk, más minden ronda. Emberek, asszonyok, lakások piszkosak. Ezekben a falvakban sok a menekült. Rengeteg asszony, s még több gyerek. De azok úgy nőnek fel Isten nevében, mint az állatok. Középosztállyal, vagy különösen intelligenciával sehol még nem találkoztunk. Ez, minél keletebbre megyünk, annál jobban fokozódik. Itt már nem muzsikálnak az emberek, s nem énekelnek a nők. Férfiak egyáltalán nincsenek, csak öreg, szakállas oroszok, s naplopó suttyó gyerekek. A java korabeli férfi mind a fronton elvérzett. Ezt, amit itt lát az ember, leírni nem lehet. Famozsárban törik a búzát, rozsot, zabot, s azt nagyjából megszitálva, abból sütik a kenyeret. A gyerekek feketére égetett, összeszáradt napraforgópogácsát rágcsálnak, mint az egér. Eszik a nyers répát, nyers uborkát. Most jó nekik is, mert van krumpli. Két hónapig mi sem ettünk krumplit, pár nap óta naponta van."

7 A kecskemétiek Starij-Oskol, Novij-Oskol és Uriv térségében Repjevka, Soldatskoje, Jesdosnoje, Korotojak, Boldirevka, Kolbinó és Potudán község területén tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig és átkeltek a Potudán folyón is. Megérkezésüket követően itt érte őket Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes lezuhanásának híre. A 7. honvéd gyalogezred katonáinak tüzelőállása Uriv és Korotojak között húzódott, itt építették ki a futóárkokat, farkasszemet nézve az oroszokkal. Az első áldozatok azok közül kerültek ki, akik figyelmetlenségből, vagy kényszerből (pl. sebesültek összeszedése miatt) napközben mutatkoztak az arcvonalban, és az ellenség számára célpontul szolgáltak. Szeptember 9-én súlyos veszteségek érték a gyalogezredet, a legtöbb halott és sebesült az I. zászlóaljból került ki, amikor a német parancsnokság utasítására el kellett volna foglalniuk az oroszok kezén levő urivi hídfőállást. Korotojaktól délre foglalt tüzelőállást az ikerezred, a 37. gyalogezred. A 37/1. zászlóalj parancsnoka Boldus György őrnagy volt, harcászati segédtisztje pedig Szabó István főhadnagy. Szabó Pál így - ha nem is túl gyakran - de időnként találkozhatott öccsével, és a hazaírt levelekben róla is hírt adhatott. István az arcvonalban harcolt, így írásra kevesebb alkalma volt. Szabó Pál arcvonal mögötti szolgálatot teljesített - éjszakánként pl. ő szállította ki az élelmet és egyéb küldeményeket az ezred Ivanovszkijban állomásozó gazdasági hivatalából -, így több ideje és lehetősége volt írásra, fotózásra. Szabó István hamarosan a gyalogezred I. zászlóalj géppuskás századának a parancsnoka lett. Felettese, Boldus őrnagy nagyra értékelte és ezt az itthon aggódó édesanyának is tudomására hozta egyik tábori levelezőlapján: „Kedves Nagyságos Asszonyom! Engedje meg, hogy ismeretlenül is, mint kedves fia, Pista zlj. parancsnoka, a távoli orosz harcmezőkről, ahol fiával, Pistával együtt küzdünk, - őszinte, meleg üdvözletemet küldjem. Pista igen derék, becsületes, szorgalmas, jó fiú, értékes segítségem és támaszom. Mostanában éjjelenként sokat virrasztunk együtt és dolgozunk a földalatti bunkerunkban. Pista jól van, de persze itt nem élünk olyan jól és kényelmesen, mint otthon. Reméljük azonban, hogy egyszer majd ez is elkövetkezik, de egyelőre a muszka még nem akarja beadni a derekát. Újólag szívélyes üdvözleteimet küldöm, kezeit csókolja Boldus őrnagy."

8 A hónapokig tartó állóháború során többször előfordult, hogy a harcoló egységeket és az arcvonal mögöttieket átvezényelték újabb helyszínekre, ami új állás, új fedezékek és új futóárkok ásását, tehát nagy megterhelést jelentett a legénység számára. A költözködés is csak éjszakánként folyhatott. Az ún. lóteleltetök - téli, földbe ásott istállók - előkészítése is Szabó Pál feladatai közé tartozott, ennek kapcsán írta leveleiben és visszaemlékezéseiben, 7 Tábori postai levelezőlap, Oroszországban, 1942. aug. 19. 8 Tábori postai levelezőlap. Állásban, 1942. IX. 24. A címzési oldalon olvasható nyomtatott szöveg: Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzelmessé fegyvereinket! A tábori lapok másik gyakori szlogenje volt: A magyar élet ára: a szovjet halála!, korábban pedig: Inkább Ukrajnában, mint magyar földön dúljon a háború !