Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a Don-kanyarban. Gyűjteménygyarapítás és kiállítás a Katona József Múzeumban

Kecskemétiek a Don-kanyarban Gyűjteménygyarapítás és kiállítás a Katona József Múzeumban Székely né Körösi Ilona 1942/43 telén a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája zajlott távol az országtól, a Szovjetunió területén. A Don menti tájat - ahol több mint 200 kilométeres frontszakasz őrzése volt a magyar honvédek feladata - Don-kanyar, doni front, doni pokol néven őrizte meg a történelmi emlékezet. 1942/43 telén itt semmisült meg a második magyar hadsereg nagy része. A leghevesebb szovjet katonai támadások 1943. január 12-én a magyar-német védelmi vonal leggyengébb pontjára, Uryw (Uriv - a szerk.) környékére összpontosultak. A „pergőtüz" után az első vonalban maradt túlélők még visszaverték a támadást, de január 14-én az ellenség végérvényesen kettészakította a magyarok egységeit és azok háta mögé kerültek. A második magyar hadsereg egységeiben ott voltak a kecskemétiek is. Az orosz harctérre induló Magyar Királyi Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred katonái egyhónapos harcászati gyakorlatot követően bevagoníroztak és 1942. június 16-án elbúcsúztatták őket a kecskeméti vasútállomáson. Úgy indultak el, hogy útjuk végcélját nem ismerték, s mint a korabeli levelekből és a későbbi visszaemlékezésekből is érzékelhető, a gyors hazatérésben bíztak s ezt a reményt éltette bennük Kállay Miklós miniszterelnök június 4-én, Kecskeméten elmondott, búcsúztató beszéde is. /. kép Géppuskás lisztek