Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Rainer Pál: Veszprém megye egyházi élete a középkorban. Kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban

Veszprém megye egyházi élete a középkorban Kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban Rainer Pál Kiállításunk célja a megye egyházi életének bemutatása volt, a magyar középkor századaiban, a feudális állam- és egyházalapítástól kezdve, a mohácsi csatavesztésig, elsősorban régészeti leletanyag segítségével. A kiállítást, amely 5 nagyobb témakörre oszlik, Zsoldos Attila történész (MTA Történettudományi Intézete) nyitotta meg 2008. június 21-én. A kiállítás előreláthatólag a 2009-es év végéig látogatható. A veszprémi egyházmegye A veszprémi egyházmegye alapítására az első ezredforduló táján került sor, talán már Géza nagyfejedelem (972-997) uralma végén, de legkésőbb Szent István király (997-1038) uralkodása kezdetén. Valószínűleg hazánk legkorábbi egyházmegyéje. Egyes feltevések szerint, előzménye egy korábbi térítő püspökség („« magyarok püspöke") lehetett, amely idővel székhelyhez és pontos területhez kötött megyéspüspökséggé alakult át. Az alapítás részleteit nem ismerjük. 1001-ben már biztosan létezett. Területének írásban való rögzítésére először 1009 táján került sor, aminek a Dunántúlon ekkor alapított további püspökségekkel (Győr, Pécs) való esetleges súrlódások elkerülése lehetett az oka. Területe a Dunántúl mintegy egyharmadát magába foglalva, eredetileg a Dunától a Dráván túlig, majd a Zágrábi Püspökség megalakítása (1092) után, a Dráváig terjedt. Többmegyényi terület tartozott hozzá: Veszprém (veszprémi főesperesség), Zala (zalai főesperesség), Pilis (budai föesperesség), Somogy (segesdi és somogyi főesperesség), Fejér (fehérvári főesperesség). Viszont Veszprém megye egykori devecseri és pápai járása, valamint a zirci járás északi része 1777-ig a Győri Püspökséghez tartozott. A világi Veszprém megye területe is jelentősen eltért a mai megyéétől. A 20. század derekáig, a Balaton-felvidék Almádiig Zalához tartozott, Veszprém megye viszont egészen a Sióig terjedt. Kiállításunk - tekintettel múzeumunk gyűjtőkörére - nagyjából a mai megyehatárok közti terület középkori egyházi életét igyekszik bemutatni. A témakört bemutató anyag: A 20. század végi és a történelmi megyehatárt feltüntetve, két megyetérkép tájékoztat az Árpád-kor végi és a 16. század eleji állapotokról, a megye településhálózatáról és egyházi intézményeiről. Két másik térkép a magyarországi egyházmegyék beosztását tünteti fel, Szent István király uralkodása végén, valamint a 16. században. Látható továbbá a veszprémi egyház 11. századi - a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött - idézöbillogának másolata, Szent Mihály főangyal alakjával és a püspökség 1009-es „alapítólevelének" fotója. A veszprémi püspöki székhely A püspökség székhelye a honfoglalást követőn a Szalók-nemzetség, majd rövidesen a fejedelmi, illetve királyi Árpád dinasztia birtokába került területen, fontos európai kereskedelmi útvonalak csomópontjánál keletkezett. Központi része a Séd-patak (másként Veszprém vize) fölé emelkedő, mintegy 40 méter magas Várhegy. A Várhegy északi része (belsövár) magában foglalta a Szent György-kápolna, a Szent Mihály püspöki székesegyház, az ispáni