Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Veres László: A régiségvásárokról

az egyik mezőváros fényképésze ávós múltja miatt és egyéb jószolgálati cselekedeteiért hatalmas gyűjteményt halmozhatott fel és a tárgyakkal kereskedhetett. A Kádár-korszak ún. gazdasági mechanizmus időszakában, majd az ezt követő évtizedekben több új megoldással kísérleteztek a gazdaság fellendítése érdekében. E törekvések között a műtárgy-kereskedelem nem kapott helyet, sőt, az 1980-as években a megyei múzeumi igazgatóságok jogot kaptak a védett műtárgyak, gyűjtemények ellenőrzésére. A vizsgálatok eredményeit az Iparművészeti Múzeum nyilvántartási osztályának kellett megküldeni. Ugyanekkor a megyei múzeumok felhatalmazást kaptak az ún. használtcikk-kereskedők tevékenységének felügyeletére is, mivel a kereskedők műkincseket nem forgalmazhattak. A használtcikk és a régiség fogalmának konkrét meghatározása miatt a vizsgálatok értelmetlenek voltak, vagy ha a használtcikk-kereskedő túlzottan egyértelműen cselekedett, akkor is ő volt előnyösebb helyzetben, mert számtalan kibúvót találhatott. Az említett hegyaljai műkincseket forgalmazó használtcikk-kereskedő odáig ment, hogy felbérelt egy buldózerest, a főúttól kb. 50 m-re levő raktárának romba döntésére, a megyei múzeum szakemberei okozta kényelmetlenség miatt. A raktár keménycserepeket tartalmazott. A kárt a biztosító kifizetette, s a törmeléket a biztosító a múzeumnak ajándékba átadta. Az 1989-90-ben bekövetkezett rendszerváltást követőn a piac a műkincs tulajdonlását és kereskedelmét tekintve egyaránt liberalizálódott. Soha nem sejtett értékű gyűjtemények ke-