Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Fári Irén: Játékkészítő szövetkezet Szegeden (1950-1992)

4. kép Kiállításon, 1960-as évek vége A szövetkezet formatervezőt nem alkalmazott, de a dolgozókat ösztönözte az újításokra és anyagilag is megbecsülte. Az 1955-ös mérlegbeszámoló szerint a kollektíva az utolsó negyedévben 21 új játékot tervezett és mindegyikből jelentős megrendeléseket kaptak a következő évre. A játékok közül a mackógyártás maradt a vezető termék. Az 1959-es év gazdasági eredményeit a több mint másfél milliós árkiegészítésként kapott állami dotáció javította, így kétmilliós nyereséggel zárták az évet. Az 1965-ös közgyűlési beszámoló szerint kifejezetten a mackók után kapták a Pénzügyminisztériumtól az exporteredményt kiegészítő dotációt. Halmi Imre egykori elnök szerint Makón a Vegyesipari Szövetkezet is gyártott Nívós típusú mackókat az 50-es évek közepétől pár éven keresztül, nem egészen az eredeti szabásminta szerint. Az 1969-es év export áruforgalmi levelezésében található olyan Konsumex Külkereskedelmi Vállalati megrendelés, amelyben a holland vevő, ún. makói mintának megfelelő formájú mackót kért, ez, mint kiderült, nagyobb fejmegoldást és hosszabb, tömöttebb kart jelentett. A mackókat szalagszerűen, minden munkafázist külön szakmunkás készítette: szabász, gépi varró, kifordító, mancstömő, lábtömő, törzstömő, csomagoló, díszítő, bevarró. Átlag 3CM10 munkást foglalkoztatott a mackógyártás. 1967-ben francia megrendelésre már hanggal gyártották a mackókat, a dörmögő hangot a makói Béke KTSZ szállította az Artexen keresztül. Legkedveltebb szín az aranysárga volt, de készült kávébarna, fehér, sőt kék színben is kisebb tételben. A kicsik, 15-20 cm-esek, nem voltak tárcsázva (két fakorong a mozgatható részeknél: nyak, vállak, lábak), a 25 cm fölöttiek igen. Fagyapottal tömték ki, ettől