Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vígh Károly: A rendszerváltozás története a Teleki Intézetben (1948-1949)

hogy a kultuszminisztérium révén a katonaságtól mentesítő igazolványokat kaptunk értelmiségi barátaink számára. Jómagam pl. ilyen igazolványt vittem el Király Istvánnak, a neves irodalmárnak, valamint Mádi-Szabó Gábornak, a Nemzeti Színház művészének. Mi pedig, az Intézet munkatársai, az ostrom idején - intézeti elnökünk, Hóman Bálint révén - olyan katonai mentesítő okmányban részesültünk, ami a nyilas időkben is védett bennünket a bevonulástól, így vészeltük át ezt a kritikus időszakot, mígnem Pesten 1945. január 16-án megszűntek a harcok. Intézetünk 1945 után jelentős segítséget igyekezett nyújtani a demokratikus szellemi újjászületés munkájához. így pl. a Történettudományi Intézet munkatársai írták meg az első demokratikus szemléletű történelemtankönyveket. De emlékezetesek számomra az intézeti ún. Revue-teák, teadélutánok, amelyeken a politikai és szellemi élet számos ismert jelentős személyisége is megjelent, így az akkor szomszédos palotában lakó Tildy Zoltán köztársasági elnök. Még 1948-ig úgy látszott, hogy az intézeti életre, mindennapjainkra kedvező befolyást gyakorolnak a politikai események, amelyek sok tekintetben egy demokratikus társadalmi és politikai élet kibontakozása irányába mutatattak. Pl. a Történelemi Társulat tisztújítása során tekintetbe vették intézetünk múltbeli és a háború utáni pozitív tevékenységét. így lett alelnök Kosáry Domokos és jómagam pedig a Társulat főtitkára. Amikor viszont 1948-ban létrejött a Tudományos Tanács, egyre riasztóbb hírek érkeztek hozzánk is a várható jövőt illetően. A Tudományos Tanács felállításának szükségességét Fogarasai Béla, a Magyar Kommunista Párt Értelmiségi Bizottságának tagja azzal indokolta, hogy ezáltal sor kerülhet a Magyar tudományos Akadémia korszerű átszervezésére. Ekkor még Fogarassiék számításba vették ,,a koalíciós idők értékszempontjait". Erről tanúskodik, hogy a társadalomtudományi szakosztály tagnévsorában Bibó István és Kosáry Domokos neve is szerepelhetett. De amikor a kommunista párt Politikai Bizottsága 1948. május 9-én tárgyalta a Tudományos Tanács létrehozására vonatkozó javaslatát, a névsorból már törölték Bibó és Kosáry nevét. Ilyen előzmények után került sora arra a meglepő intézkedésre, hogy Gerő Ernőt megbízták a Tudományos Tanács elnöki tisztével, aki 1949. február 25-én, az alakulóülésen megtartott ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Tanács fő feladataként jelöli meg a tudományos élet tervszerű irányítását, valamint a gyakorlati élettel való kapcsolatának erősítését. A tudományos munkában elsősorban kelet felé kell nézni - hangoztatta - afelé az ország felé, melynek társadalmi ereje a legfejlettebb és tudománya a világ leghaladóbb tudománya. Végül közölte, hogy a Magyar Tudományos Tanács feladatának tartja az ötéves nemzetgazdasági tervnek megfelelően kidolgozni a magyar tudományos kutatás ötéves tervét, mint a nemzetgazdasági terv megvalósításának előfeltételét. A politikai viszonyok radikális változásaira jellemző, hogy a Tudományos Tanács elnökét, Gerő Ernőt pártja Politikai Bizottsága jelölte ki. Felesége, Fazekas Erzsébet az MTT Társadalomtudományi szakosztálya titkári tisztét töltötte be. De a párt Politikai Bizottsága az Akadémia valamennyi osztályának az átszervezésével foglalkozott és a tervezett 120 közül 52 MDP tagot jelölt ki a vezetőségbe. Ahogy az erre vonatkozó dokumentumban olvashatjuk: „csak egy határozottan ellenséges magatartású akadémikust tartanak meg az újjászervezett Akadémián: Kodály Zoltánt." Ekkor már az Akadémiából kizártak között volt Deér József, a Történettudományi Intézet igazgatója, továbbá Baranyai Lipót, Alföldi András, Thinemann Tivadar, Zilahy Lajos mint disszidens, továbbá Moór Gyula mint újfasiszta (a Pfeiffer-párt egyik vezetője!) stb. Egyébként a Tudományos akadémia és a Tudományos Tanács akkori levéltára, pártanyaga tele van káderjellemzésekkel. Példaként csak néhányat kívánok említeni: Doma-