Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Hegedűs Krisztián: A kunszentmártoni múzeumi raktár az egykori várnagyi lakban
döntött. Az épületek 1874-ben cseréltek gazdát 10 628 forint értékben. 17 A magas vételár miatt a Nagy Géza - az 1873-óta rendezett tanácsú város első polgármestere - által vezetett tanács kölcsön felvételére kényszerült, amelynek utolsó tételét 1878-ban fizették ki. A tetemes összeg kifizetése igen megterhelő volt a település számára, de cserébe hivatalok elhelyezésére alkalmas épületekhez jutottak. A vásárlás által lehetővé vált, hogy az 1874-ben Kunszentmártonba helyezett járásbíróság részére a tanács ingyen helyiséget biztosítson a várnagyi lakban. A járásbíróságok elhelyezésére alkalmas épületek birtoklása döntő fontosságú volt abban a versengésben, amely a kerületi jogszolgáltatás megszűnésekor kezdődött a jászkun települések között, a bíróságok működtetéséért. 18 1883- ban a kunszentmártoni képviselő testület fontos döntés előtt állt. A felújítást már nem lehetett halogatni, viszont a szükséges pénz előteremtése gondot jelentett. Ekkor merült fel az épületek értékesítésének gondolata, amit a testület a következő indokkal vetett el: „A bizottság nem ajánlja az eladását ezen épületnek azért sem mert városunk tapasztalt haladása és a népesség gyors növekedése talán néhány év múlván szükségessé teszi Kulturális czélból ily nagyobb épületnek létesítését, melynek előállítása városunk mostani helyzetében igen nagy áldozatokkal volna csak létesíthető. " 19 A városi elöljárók jól látták a polgáriasodé Kunszentmárton kulturális igényeinek bővülését, bár ennek infrastrukturális hátterét később nem a Kerületi Ház adta. Alig több mint két évtized múlva a modern polgári igények kielégítésére felépült a Körös Szálló impozáns épülete Kunszentmárton főterén. 1884- re a bíróság apparátusa kinőtte a várnagyi lak helyiségeit. Ezzel egy időben a város oktatási intézményeiben helyhiánnyal küszködtek, új tantermekre lett volna szükség. A problémák megoldására hamarosan terv született. A járásbíróság hivatalnokai átköltöztek az 1884-ben felújított főépületbe, a várnagyi lakban két tanteremet, valamint tanítói lakást alakítottak ki Veres János tanító számára. Mivel Kunszentmárton neves pedagógusa több mint két évtizedig itt élt és tanított (18841907), „veres ház"-ként is emlegették az épületet. Az Erdélyből érkezett jeles tanítónak, aki sokat tett kunszentmárton iskolaügyének fejlődéséért - nem volt szerencséje új otthonához. Rövid időn belül elveszítette feleségét, majd öt gyermekét. Bíró Gáspár városi képviselő beköltözésekor adott jóslata beigazolódott: „Uram tartson számot hozzá, ebben a lakásban régebben várnagyi lakás volt, annyi büntetés ment véghez és annyi átok van rajta, hogy itt nem lesz szerencsés. " 20 A sok csapás valószínűleg mégsem egy régi átoknak volt köszönhető, hanem annál inkább a nyirkos öreg falaknak, melyek megannyi betegség hordozói, és okozói lehetnek. A járásbíróság igényeit a Kerületi Ház helyiségei rövid ideig elégítették ki, ezért 1900ban kész tények elé állították a város vezetését. Vagy megfelelő iroda és börtönhelyiségeket biztosítanak számukra, vagy a királyi járásbíróságot Tiszaföldvárra helyezik át. A hivatal elvesztése komoly presztízsveszteséget jelentett volna a település számára. A kényes helyzetet a főépület kibővítésével tudták csak megoldani. Az iskola 1907-ig működött a várnagyi lakban, ezután a magyar királyi adóhivatal lett itt elhelyezve. A hivatal városba helyezését hosszú munka előzte meg, amelyben oroszlánrésze volt dr. Bozóky Árpád kunszentmártoni országgyűlési képviselőnek. 17 JNSzML Kunszentmárton város tanácsjegyzőkönyvei 1874. 512. sz. 18 Kunszentmárton vezetése által 1871-ben felhozott érvek között szerepelt a település területe valamint lakosságának száma is. Tisztában voltak azzal, hogy a járásbíróság birtoklása kiemelt szerephez juttatja Kunszentmártont. 1871-ben - Mesterszállással és Csorbával együtt - a város területe 34 ezer kat. hold volt, lakosainak száma tízezerhuszonhat fő volt. DÓSA J.-SZABÓ E. 1936. 91. p. 19 JNSzML Kunszentmárton város iratai, Építési iratok, 1883. 297. sz. 20 VERES J. 1927. 19. p.
