Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében

A kismartoni palotában II. Miklós felesége, Maria Josefa Hermengilde, Liechtenstein József herceg és gróf Sternberg Leopoldina leánya, csillagkeresztes palotahölgy használhatta azt a szintén mahagóni kis varróasztalkát (7. kép), amely a térképtartó úti ládikával együtt a budai Tárnok utcai Esterházy-palotából került az Iparművészeti Múzeumba és természetesen szerepel Fügedi Erik leltárában is. Négy pici, lapított pogácsa tagon nyugvó, hengeres lábait H alakban összekötők kapcsolják, káváján elől középen bronz rátétes babérlevélsor fogja közre a rozettadíszes kulcslyukpajzsot. Felhajtható lapján egykor beeresztett tükör volt. Fiókja belseje rekeszes osztású, középen a fenéklap kerek nyílást takar, feltehetőleg ide helyezhették a vászonból való fonáltartó zsákot. E kézimunka asztalka a francia empirehez vezető directoire et consulat stílus tipikus példája. A XVI. Lajos stílusát még őrző, de szigorúbb bútorformán visszafogott, mértékletes, könnyed dekoráció jelenik meg. Jól fényezhető, „selymes, vagy foltos" mahagóni (acajou moucheté) borítása alapján minden bizonnyal ez a tárgy is 1810-ig készülhetett, ugyanis ekkor Napóleon betiltotta a kubai és nicaraguai mahagóni behozatalát Franciaországba. A kicsi, hordozható asztalka fő szerepet kapott a francia neoklasszicista szalonokban és boudoirokban. E korszak legszemélyesebb, legintimebb tárgya. Josephine Bonaparte egyik kézimunka asztalát, ugyancsak mahagóniból, bronz verettél kastélyában, Malmaisonban őrzik. Ezen a H betűt formázó talapzaton dupla, bronzgyűrűs oszlopok hordozzák a varródobozkát, káváján kicsit gazdagabb a bogyós-babérleveles bronz rátét, mint a budapestin, s még megtalálható középre helyezett lenvászon varrózsákja, amely alapján az Esterházyasztalon is rekonstruálható lenne a fonalak tartására alkalmas tárolórész. Lenvászon zsák helyett, dobozba rejtett Sevres-i porcelán mosdótálka van a Palais de Trianon-ban egy kis asztalon, Jacob Desmalter jelzett művén, ahol a szintén hengeres lábakat alul nyitott polc kapcsolja. Feltételezhető, hogy az Esterházy-asztalka később pótolt lábösszekötői helyett is egykor tömör mahagóni talapzat lehetett, amelyen a teljes egészében aranyozott és cizellált bronzzal borított lábak álltak. Ezek a bronzok mindkét tárgy esetében azonosak, valamint a mellső káva bogyós babérlevél sora is egyezik. A babérlevél fonat a Mobilier National asztalkáján is hét-hét, oldalakon 3-3 levélből áll, ez utóbbin azonban a lábakat csak lent-fent és középen veszik körbe a bronz gyűrűk. A bemutatott varróasztalkához e három francia kisbútor áll legközelebb. A francia bútortörténeti szakirodalomban élénk visszhangot váltott ki Szabolcsi Hedvignek az Actában 1962-ben megjelent tanulmánya Martin-Eloy Lignereux, ébeniste 7. kép Varróasztalka, francia, 1800 k. Bp. Iparművészeti Múzeum. Fügedi, LX/50.