Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében

ban Josef Haydn muzsikál, a fényes „Eszter-házi" vigasságokról pedig Bessenyei György gárdahadnagy számol be költeményében. Fényes Miklós fia, Pál Antal (1738-1794) és annak fia, II. Miklós herceg (1765-1833) nem kedvelik Eszterházát, hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy Eszterháza „téli álmából tavaszi vidámságra éledjen". Több mint 100 év múlva IV. Miklós (1869-1920) és felesége, Cziráky Margit (1874-1910) grófnő idejében rekonstruálják a kastély termeit, felidézvén az egykorú pompát. Az Esterházy hercegek ízlésváltozását mutatja, hogy míg a 17. században Pál herceg a kincstár, a 18. században Fényes Miklós a kastély gyarapítását tartotta fontosnak, a 19. században II. Miklós herceg egyben a birodalmi hercegi rang megszerzője, annak a képtárnak és metszet gyűjteménynek a létrehozója, amelyik napjainkban a Szépművészeti Múzeum alapját képezi. A „képtáralapító" herceg kismartoni kastélyát Charles Moreauval (1768-1841) alakíttatja át, és feleségével, Maria Josefa Hermengilde von Liechtenstein hercegnövel haláláig lakja. Burgenlandban: Fraknón és Kismartonban, épségben megmaradt a berendezés, Magyarországon viszont a fertődi kastély szinte teljes egészében elpusztult, csak a puszta falak maradtak. 1949-ben Fügedi Erik történész miniszteri biztosként vezette az ún. „Elhagyott javak" kormánybiztosságát felszámoló bizottságot. 71 leltárából kettő foglalkozik Esterházyjavakkal. Az LIII. leltárt 1949. augusztus l-jén a soproni kirendeltségen, az LX. leltárt 1949. december 13-án a budapesti (Tárnok u. 7.) Esterházy-palotában vették fél az összegyűjtött kép, könyv, hírlap, kotta, metszet, bútor és levéltári anyagról." A leltárba vett tárgyakról rövid meghatározás, leírás, méret és zömmel pici fotó is készült, amely megkönnyíti a közgyűjteményekbe bekerült tárgyak azonosítását, ugyanis a múzeumi törzsleltárban nem volt szabad feltüntetni az 1950-es években a provenienciát, a különféle helyekről bekerült tárgyak csak „Elhagyott javak", vagy „Veszélyeztetett magángyűjtemények" beírással szerepelhettek. Az I. és II. Miklós herceg korából származó 18-19. századi bútorok a Soproni Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban vannak. A tárgyakon sok esetben szerepel az Eisenstadtcr-Schloss inventai" (1866), a Budai palota (1937) és az Eszterházai kastély (1937) szoba, illetve leltári száma. A Fügedi leltárakkal a két múzeum törzsanyagából megközelítően 50 tárgyat sikerült azonosítanunk,

3 ezek közül a legkiemelkedőbbeket szeretnénk bemutatni. Pompakedvelő (Prachtliebende) I. Miklós herceg talán első szerzeménye lehetett az a délnémet komód (1. kép), amelyet még grófi rangban vásárolhatott leydeni egyetemi évei, nyugat- és dél-európai tanulmányútjai során. A jóllehet itáliai hatást tükröző háromfiókos komód jellegzetesen közép-európai, még késő barokk reminiszcenciákat mutató, de máibarokkba hajló tároló bútor. Fenyőfa alapon dió, diógyökér borítású, színezett jávor és csont berakású. Törtvonalú homloklapján tájképi környezetbe helyezett nőalakok, futó nyulak, szarvasok, ágon ülő madarak szerepelnek. 2 Az ún. Fügedi leltárak (1-LXXI) az Iparművészeti Múzeum Adattárában találhatók. 3 A Fügedi leltárakkal azonosított bútorok teljes katalógusa megjelent a Magyar Versália, Bp. 2007 című tanulmány kötetben, 189-209. pp. 4 Vadászi, op. cit. Kat. no. 9, Fügedi szám: LIII/106.