Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

teményét már korábban Amerikába szállította. A Holl-féle ezüst gyűjteményből 1-2 darab hiányzik, a soproni mesterjegyű ezüsttárgyak mind biztonságban vannak. A Töppler-gyűjtemény: régi soproni ruhák, ónok, XVII. századi óra, régi bútorok, Ligeti képek a család tagjainak sorsában osztoztak, és mint bombatámadás áldozatai a Töppler ház romjai alatt feküsz.nek. A bencés gyűjteményt a németek fosztották ki, különösen az éremgyűjtemény aranyait. Az ev. líceum római kori régészeti gyűjteménye szétszóródott, az épületben ma is hadikórház van. Az ev. konvent épületében lévő arcképgyűjtemény részben megvan. Sopron és Sopron vármegye területének gondnokául dr. Csatkai Endrét, a Városi Múzeum vezetőjét bíztam meg. Az eszterházi Esterházy-kastélyról a legrosszabb hírek érkeztek Sopronba. Megközelítésre lehetetlen, belső berendezését kiszórták, a szóbeszéd szerint Eszterházán a kastélybeli barokk székeken ülve fejik a tehenet az asszonyok. Csatkai Endre figyelmét külön felhívtam Eszterházára. Megjegyzem, hogy a mindég is hozzáférhetetlen kastély belsejében az elmúlt évben sikerült Diebold Károly soproni fényképésznek remek intérieure-fotókat készíteni. A fényképekből album készült, javasolom ezen albumnak az Iparművészeti Múzeum Könyvtára számára megszerzését, hogy az elpusztult pompás kastély intérieur/ci s bútorzata legalább méltó fényképeken hozzáférhető módon maradjon meg az utókor száméira. Győrben az egyházak felszerelési tárgyai megmaradtak, a Városi Múzeum ládákba csomagolt anyagéinak egy részét állítólag a soproni Brennbergbe szállították. A bencés gimnázium rendezetlen muzeális anyagában nem állott be változás. Győrben gondnoki megbízást adtam dr. Bay Ferenc városi fői ev éltéi mohiak, megkérve, hogy a helyi hatóságokkal és az Elhagyott Javak Kormánybiztosságával vegye fölt az érintkezést annál is inkább, mert az utóbbi már gyűjtött össze muzeális anyagot. Miután Jenéi, a városi múzeum volt vezetője nyugatra ment, a hivatalos megbízást azzal a kéréssel adtam át dr. Bay Ferenc úrnak, hogy a hédervári kastély Budapestről sürgetett zárótábláját a helyszínre juttatni szíveskedjék, és a zárolást, amennyiben a tulajdonos Khuen-Héderváry Károly úgy kívánja, ejtse meg. Hédervárra személyesen a Budapesten nyert utasítás ellenére nem volt módomban elmenni, mert a gépkocsi benzinkészlete kimerültében volt. Ugyanez okból kénytelenek voltunk Mosonmagyaróvár elkerüléséve! haza indulni. Szem! eut am r ól, amely a Nyugat-Dunántúl háború sújtotta területét ölelte fel, lesújtó benyomásokkal tértem vissza. Mindent elkövettem, hogy ahol lehet az államhatalom erejével, ahol lehet rábeszéléssel és meggyőzéssel a magyar múlt emlékeinek borzalmasan megcsonkult töredékeit megmentsem. Legtöbb helyen azonban vagy későn érkeztem, vagy elháríthatatlan és rajtunk kívül álló, ma leküzdhetetlen akadályok állották utamat. Különösen áll ez a vidéki kastélyok kincseire. A magyar múlt művészeti emlékeinek 80%-os pusztulását állapíthattam meg e területen anélkül, hogy komoly remény volna a százalékarány csökkentésére, s a fennálló pusztulási veszély kiküszöbölésére, valamint sikerrel kecsegtető javaslatom lehetne a ma is pusztuló muzeális kincseknek - a kormányrendeletben foglalt védelmi módozatokonfelüli - gyakorlati megmentése érdekében. " Az idézett részletek úgyis felfoghatók, mint a magyar főnemesség műgyüjtő-műpártoló, kultúrafenntartó tevékenységének rekviemje. Tulajdonosaik kevés kivételtől eltekintve az országot elhagyták, s a nyugati világban szocializálódtak újra, oly módon, ahogyan itthon maradva sohasem tudlak, tudhattak volna. Mindezzel együtt és mindezek ellenére a magyar főnemesség értékteremtő és értékörző tevékenysége a magyar kultúrának máig alapvető és meghatározó öröksége. Az ő világuk már nem tér vissza, széthullott, semmibe foszló tárgyegyütteseik, levéltáraik, könyvtáraik feltehetőn örökre elvesztek Magyarország számára. Am ami mégis így, vagy úgy fennmaradt, jószerivel abból élünk.