Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

Még augusztus 3-án Kőszegre mentünk, ahol Székely plébános információja szerint a plébánia gótikus monstranciája s gótikus kelyhet, valamint a plébániatemplom és a bencés rend templomának kegyszerei megmaradtak, és biztonságban őriztetnek, a kálvária-kápolna barokk szobrait azonban összetörték. A régi kőszegi családok úgyszólván kivétel nélkül helyükön maradtak, így az egyes muzeális jellegű lakcisok ma tulajdonosaik védelmét élvezik. Tudomásomra jutott azonban, hogy a kőszegi Chemel-palota - melynek tulajdonosai, a báró Mike és a báró Schelwer-családok külföldön tartózkodnak - épp ottidőzésünk óraijában kerül kiürítésre. A helyszínre sietve nxeggyéíződtem, hogy a palota udvarán már nagyobb mennyiségű antik bútor vár elszállításra, az emeleti helyiségekben pedig ott találtam a helyi Kommunista Párt megbízottait, akik a további elszállítást készítették elő. A Kommunista Párt megbízottai előadták, hogy a palota berendezését az orosz, katonai parancsnokság zárolta, majd a zárlat föloldása után megbízta a pártot, hogy annak ingóságait a város szegényei között ossza széjjel. A helyi Kommunista Párt megbízta a Kőszegi Múzeum vezetőjét, Visnya Aladárt, hogy a muzeális jellegű anyagot vóüogassa ki a múzeum számára. Visnya Aladár a Chemel-féle nevezetes ornitológiai könyvtáron kívül jelentéktelen holmit és lomokat választott ki, s ezeket a palota egyik helyiségében kívánta zárolni azzal a kifejezett céllal, hogy ha a volt tulajdonosok visszatérnek, azokat számukra vissz.ajuttas.sa. Minthogy Visnya Aladár és a pártok között a helyszíni észleletek alapján össz.hangot teremteni nem remélhettem, és minthogy Visnya Aladár múzeumvezető kellő szakértelemmel és komolysággal ezúttal nem rendelkezik, valamint múzeumának érdekeit nem képviselte, elrendeltem a gyűjtemény általam megjelölt anyagának a Városi Múzeum e célra szemrevételezett helyiségébe szállításéit, a már szétosztott antik berendezési tcirgyak ugyanide való egybegyűjtését és a gyűjtemény zár aki helyezését. A gondnoki s egyéb helyi teendők ellátáséival a polgármester képviseletében megjelent városi főjegyző jelenlétében megbíztam Lehrner István bencés gimnáziumi rajztanárt, aki a helyszínen meggyőzött, hogy úgy kielégítő szakértelemmel rendelkezik, mint a helyi pártok bizalmát is teljes mértékben bírja. A Kommunista Párt megbízottait ugyanakkor meggyőztem arról, hogy a múzeumba elhelyezett művelődéstörténeti emlékek egykor a közösségé lehetnek, amelyek érdekéért pártjuk is küzd. A megbízottak nemcsak felismerték azt, hogy a közművelődés ügyét az egyes párttagok magánérdeke fölé kell helyezniük, hanem örömüket fejezték ki afölött, hogy a kőszegi Városi Múzeum nagyszabású gyarapításával a múzeum újraalapításában maguk is jelentősen rész/vehetnek. Augusztus hó 4-én a Pável Ágoston szombathelyi múzeumigazgató által jelzett és sürgős védelmet kérő celldömölki Lázár-féle ősrégészeti gyűjtemény megtekintésére siettem. A helyszínen a bazaltbánya vezetőségével, mint a Németorszéigba deportált tulajdonos megbízottjával folytatott tárgyalás során kitűnt, hogy mintegy két hónappal előbb a gyűjtemény számára a tulajdonos által épített múzeumépületbe ukrán családokat telepítettek, akik a tárgyakban erős károkat okoztak. Az épület felszabadítása azonban kevés nappal előbb sikerült, és a gyűjtemény állagának nagy része pillanatnyilag még épségben van. A gyűjtemény gondnokául kijelöltem a jelenleg Celldömölkön működő dr. Smidt Lajos szombathelyi kórházi főorvost, ismert Vas megyei régész-műgyűjtőt, akinek a megyére kiterjedő hatáskört is biztosítottam. Segítségül dr. Abai Imre szombathelyi szemináriumi könyvtárnokot neveztem meg. Smiedt (helyesen Smidt - a szerk.) Lajos közölte, hogy a celldömölki bencés templom felszerelése megvan, bár a rendházat a betelepítésre igénybe vették, közölte továbbá, hogy Szombathelyen őrzött nagyértékű régészeti s iparművészeti magángyűjteménye sikeresen átvészelte a háborút és az azt követő pusztításokat. Visszatérőben Ikervár és Sárvár várának megtekintése elmaradt, mert itt is, mint általában minden kastélyban orosz katonai üdülő van, és miután orosz katonai hatóságoktól