Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia. Veszprém, 2007. június 20-22.

.?. kép A konferencia másnap a vári MTA-székházban folytatódott Tóth István (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) elsősorban az alföldi szlovákság tekintetében foglalkozott az asszimiláció szerteágazó kérdéseivel, két alapvető területét emelve ki: az állami, kormányzati segítséggel létrejövőt, és az egyéni szándékból alakulót. A századfordulón a folyamatot elsősorban gazdasági és csak másodsorban nyelvi kérdésnek tekintették. Véleménye szerint, a kettőnek egy lelki folyamatot kell lezárnia - egy nemzetiségi ember ugyanis csak akkor asszimilálódik, ha lélekben is elfogadja a magyar nyelvet. A szlovákságot megosztotta a gazdasági válság idején kialakult tagosítás is, amelynek következtében létrejött szabad munkaerő a városi ipari létesítményekben keresett munkát, ahol gyorsabban asszimilálódott. A mezőgazdaságban élő, dolgozó szlovákok sokkal jobban őrizték nyelvüket, kultúrájukat, a kivándorlás is nagyon kis mértékben érintette őket, mert a földjeik biztos megélhetést jelentettek megmaradásukhoz. Gál Vilmos (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) a tudós magyarok identitástudatát elemezte aszerint, hogy mennyire felelnek meg a magyar származás ismérveinek (magyar nyelv tudása, magyar iskolában eltöltött idö, itthoni kutatási eredmények, az identitás vállalása). Előadásában csak azokról szólt, akik iskoláikat 1918 előtt Magyarországon végezek. Az elemzett tudós életutak igen változatosak, színesek. Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richard, Hevesi György, Békésy György és Wigner Jenő életútjából emelte ki azokat a mozzanatokat, amelyek magyar kötődésüket reprezentálják. Papp Andrea (BAZ Megyei Múzeumi Igazgatóság Bányászattörténeti Múzeuma, Rudabánya) a rudabányai nemzetiségi munkások szerepét, nemzetiségi viszonyukat a név, születési hely, vallás alapján követte nyomon. Kiemelkedő szerepet töltenek be közöttük a dobsinai bányászok, akik Rudabányán találtak otthonra 1880-ban, magukkal hozva német anyanyelvüket, sok egyedi vonást mutató viseletüket, szokásaikat, amelyeket megőriztek.