Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

szolgálta ki. Hangszerjavító műhelyében már csak egy-két alkalmazott dolgozott. Lenhardt János 1931. szeptember 24-én tüdőgümőkórban elhunyt. A vállalkozás Lenhardt halála után Lenhardt János nem hagyott hátra végrendeletet. Saját gyermeke nem volt, azonban 1924ben törvényesen örökbe fogadta az akkori feleségével rokonságban álló Varga Jánost, 0 aki ezek után egyetlen örököse lett. Dürr Teréz, Lenhardt 24 évesen özvegyen maradt felesége semmit nem hozott a házasságba. Miután a hagyatékról ifj. Lenhardt (Varga) János és édesanyja 400 pengő és a gyermek egy évi eltartása és taníttatása - a 4. polgári osztály befejezéséig - ellenében lemondott,

61 Lenhardt János üzemét és üzletét özvegye folytatta tovább, de a hárfaüzemet nem tudta továbbvinni. Lenhardt különleges eljárásai ekkor értéket már nem képviseltek, és lassan feledésbe merültek.

62 A már munkaképtelen Lenhardt alig egy hónappal halála előtt vette fel műhelyébe Somogyváry Tivadart, aki Gernhardt Józseffel együtt az özvegy alkalmazásában maradt. Lenhardt halála után a műhelyben már csak javítás folyt, anyagbeszerzés nem történt, hangszereket nem készítettek.

63 Az özvegy 1934-ben férjhez ment,

64 így Holló Pál lapszerkesztő, az új férj is tulajdonos lett. 1937-ben a Lenhardt által létrehozott hangszerkészítő műhely megszűnt.

65 Ezek után a Király utca 42. szám alatti műhelyben Somogyvárynak volt hangszerkészítő műhelye.

66 A mesterséget fia folytatta tovább, aki az 1980-as években 58 A céglajstrom és a tanúvallomások alapján Lenhardt halála előtt néhány hétlel vette fel Gernhardt mellé Somogyváryt. (BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P. 1.407/1934/41 ). 59 BML Pécs 1. Halotti Akv. 1931/1014; BML Haláleset-felvétel 6070/1931. 60 BML Haláleset-felvétel 6070/1931. Lenhardt (Varga) János szül.: Pécs, 1918. január 29. Örökbe fogadva: Baranya v.m. Árvaszék iratai. 4736/1925. 61 BML A Pécsi kir. Járásbíróság iratai. 23363/1932: Lenhardt János hagyatéki Ugye. A hagyaték megállapításánál passzívumot mutatattak ki. Az özvegy felajánlotta kiskorú Lenhardt Jánosnak és édesanyjának, hogy átveszi a hagyatékot, az örökösnek ezéit tizet 400 pengőt és a fiút - aki neki nem volt örökbefogadott gyermeke - 15 éves koráig, az 1933-as tanév végéig eltartja. Ezt az árvaszék 1534/1932. számú határozata jóváhagyta. Lenhardt egykori bizalmasa, Molnár Béla hiteltudósító révén Lenhardt (Varga) János Darányban élő édesanyja (ekkor második férje révén Hollósi Ferencné) azonban úgy értesült, hogy az. özvegy ingóságokat hallgatott el, ezéil a kir. Járásbíróságnál, mint hagyatéki bíróságnál 1933. február 14-én póthagyatéki eljárás megindítását kérte. Ugyanakkor Pécs város Árvaszékénél kérte, hogy fia mellé Pécsett gondnokot jelöljenek ki. A gondnok Molnár Béla lett, aki 1933. március 11-én a pótleltárt felvetette, mely szerint a tiszta hagyaték 15.017 pengővel volt aktív. A kiskorú Lenhardt János képviseletében Molnár Béla a Pk. 23363/1932. számú hagyatékátadó végzés és az özv. Lenhardt Jánosnéval kötött, a gyámhatóság 1231/1932 számú határozatával jóváhagyott egyezség ellen és járadék iránt keresetet indított a kir. Törvényszéknél (BML A Pécsi kir. Törvényszék iratai. P. 932/1933: Hagyatéki per). Az 1934. január 19-én kelt ítélet a felperest elutasította, és végrehajtás terhével kötelezte, hogy az alperesnek 500 pengő perköltséget fizessen. A gondnok Molnár Béla azonban 1934. február 15-én fellebbezett (BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P.I. 407/1934.). A peres felek érdektelenségét mutatja, hogy a hiábavaló pert közös kérelmükre 1936. március 18-tól szüneteltették. Miután a per minden szereplője - a gondnokot is beleértve - ismeretlen helyre költözött, 1939. április 14-én a per másodfokon a szüneteltetési idő letelte miatt ítélet nélkül zárult. 62 BML A Pécsi kir. Járásbíróság iratai. 23362/1932. 63 BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P. 1.407/1934/41. Somogyváry Tivadar tanúvallomása. Bár Somogyváry a vallomás idején az alperes alkalmazottjaként nem volt érdektelen, a többi tanú vallomása is alátámasztja, hogy Lenhardt halálával megszűnt mindenféle hangszerkészítés. 64 BML Pécs I. Házassági Akv. 1934/97. 65 BML Pécs város első fokú közigazgatási hatósága, Iparlajstrom VII (A, B. (', D). 45/1903. 66 Somogyváry 1931. szeptember 1-én lépett a Lenhardt-cég alkalmazásába, tehát Lenhardttal közelebbi kapcsolata már nem lehetett. A 18 hónapos katonai szolgálatot leszámítva végig az özvegy alkalmazásában maradt. (BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P.I.407/1934/41.) 1935. augusztus 2-án kapott iparigazolványt, ekkor a korábbi háríamühely címén (Király utca 33.) lakott. (BML Pécs első fokú közigazgatási hatóság iratai. 4146/1935.) A pécsi iparosok 1937-es naptára szerint a Király u. 40. szám alatt (tehát ott, ahol korábban Lenhardté) volt a hangszerkészítő műhelye.