Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Berényi Zsuzsanna Ágnes: Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár

A Magyar Országos Levéltárban található 95020/1906. számhoz melléklet címen a kereskedelemügyi miniszterhez írt levélben államsegélyért folyamodtak. A gépírásos levél így szól: „Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Minthogy két évvel ezelőtt Budapest-Erzsébetfalván tűzzománcáruk gyártása végett Első Magyar Tűzzománc Kézelőgomb és Jelvénygyár cég alatt a Közműhelytelepen gyárat alapítottunk, ill. az ugyanott már fennállott, de időközben tönkrement gyárat átvettük és azt ezen idő óta üzemben tartjuk. A gyárban mindenféle tűzzománc árukat, nevezetesen kézelőgombokat, jelvényeket, nyaktűket és melltűket állítunk elő. Gyárunk az egyetlen üzem Magyarországon, mely tűzzománc áruknak gyárilag, tömegben való előállításával foglalkozik, minden ilyen tömegárú, mely Magyarországon forgalomba kerül és a melyet nem mi állítunk elő, külföldről és különösen Ausztriából importáltatik hozzánk. Magyarország szükséglete ezen iparcikkekben nagyon jelentékeny s ennek folytán igen nagy, sok százezer Korona az az összeg, mely ezen gyártmányok vételára fejében a külföldre, de különösen Ausztriába vándorol. Az osztrák gyárosok évtizedes tapasztalattal, routinnal bírnak e téren, előállítási költségei kisebbek, a nyersanyag külföldön olcsóbban beszerezhető, mint nálunk. Évtizedek óta utaztatnak az. országban, utazóik a legkisebb helyeket is felkeresik, ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy a mi vállalatunknak lépten-nyomon akadályokkal kell megküzdenie s hogy alig-alig bírja a versenyt. Szomorú, de elvittizhatatlan tény az, hogy mikor az ú.n. tulipán mozgalom idején ezrével és ezrével vásárolta a közönség a tulipán jelvényt: a íűzzománcozás fejében sok ezer korona vándorolt külföldre, mert hiszen a mi szerény keretek között mozgó, ma még a gyermekbetegségek sokféle fajával küzdő vállalatunk a támasztott követelményeknek, amikor arról volt szó, hogy naponként sok ezer jelvény állíttassék elő, képtelen volt megfelelni. Nem azért, mintha az általunk előállított cikkek silányabb minőségűek lettek volna, mint az osztrák gyártmányok; nem is azért, mintha áruink drágábbak lettek volna, mert hiszen szívesen lemondtunk a nyereségről csak hogy a versenyt felvehessük, hanem — vállalatunk elégtelen berendezésénél fogva lehetetlen voll azt és annyit producalnunk, mint a mit és amennyit bármely hasonszakmájú osztrák vállalat producalhat. De bárha a kezdet nehézségeivel kell megküzdenünk; bárha még előítélettel is meg kellett küzdenünk, amely onnan eredt, hogy ugyanazon vállalaton az erős osztrák verseny következményeként három elődünk már tönkre ment; mégis aránylag nagy eredményeként értünk el amennyiben az osztrák gyártmányok egy részét eddig is sikerült kiszorítanunk. Azonban a mi erőnk, sajnos, nagyon is véges, attól kell tartanunk, hogy ha Nagyméltóságod nem részesít bennünket megfelelő támogatásban nekünk is jogelődeink sorsára kell jutnunk, s ezen iparág, mely hazánkban ma még csecsemő korát éli, jóllehet a szükséglet ezen iparcikkben napról napra fokozódik, teljesen és korlátlanul ki lesz szolgáltatva a külföldnek s különösen Ausztriának; pedig önérzetesen állíthatjuk, hogy gyártmányaink minőség, kivitel, használhatóság szempontjából legalább is annyi értékűek, mint a külföldi gyártmányok, mint ezt vevő körünk folytonos szaporodása s különösen a Nagyméltóságod által is megtekintett s különösen dicséretre méltatott, a legutóbb vas- és fémipari kiállításon bemutatott gyártmányaink eclatánsan bizonyítják. Vállalatunk jelenlegi berendezése, melyet tönkrement jogelődünktől vettünk át, mindenképp elégtelen a hazai szükséglet fedezésére, és az osztrák gyártmányok kiszorítására. Mi