Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Takács Anett: Árulkodó tárgyak. Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon

nés körülmények ellen. Mindezen folyamatok a korszakban jelentős változásokat eredményeztek. A szemléletváltás az egész emberi társadalomra hatott: a század végére a legfejlettebb országokban megjelentek a fürdőszobák, az angol vécék és a jobb módban élő emberek rendszeresen mosakodni kezdtek. Az időbeli változások tehát nem egyik napról a másikra történtek, és nem mindenütt egyszerre jelentkeztek. A folyamatok kezdeteinek térbeli helyszínei leginkább a városok voltak. Az új szemlélet és annak technikai következményei ezek társadalmában mutatkoztak először, melynek egyik alapjellemzője mind az egyén, mind a közösség szempontjából a tudatos higiénés viselkedési normák kialakítása. A korszak bonyolult, történetileg mindmáig tisztázatlan társadalmi viszonyaiban a városi lakosság legjellegzetesebb csoportja a polgárság, igen összetett és differenciált társadalmi réteg. Legérdekesebb, legprogresszívebb, legurbánusabb csoportja az önmagában is bonyolult szerkezetű polgári középosztály, amelynek értékrendjében már fontos szerepet kapott a testi higiénia, a tudatos testkultúra. A modern polgárság jelentős része Magyarországon zsidó származású volt. Egy olyan kozmopolita mentalitású társadalmi csoport, amelynek „csoportsajátos" kollektív jegyei - mozgékonyság, racionális gazdasági viselkedés iránti hajlam, teljesítményelvüség, munkaközpontú életvitel, tudás, szakmai hozzáértés, újító készség, tapasztalatok iránti fokozott érzékenység - egybeestek a modernizáció követelményeivel.

1 Jól példázza ezt a tárgyi környezetben is megnyilvánuló szellemiséget Granasztói Pál ifjúkori emlékezéseiben szereplő gyerekkori jóbarátnak, a „zsidós" kinézetű Viktoroknak a lakásleírása: Már az előszobában nyomban valami más ízlés látszott: itt a fehér bútorokon és fehér faburkolatú falakon színes, mintás cserépkancsók, tálak voltak, sőt hatalmas mázas korsó állt a földön, és benne, mint a kardvirágok, szétálló nyalábban ernyők, sétabotok, mindenféle csont, ezüst fogantyúval, az asztalon hímzett szőttes... A szoba hatalmas méretű volt, zsúfolva különféle bútorokkal: nagy, kerek asztal körül zöldhuzatos garnitúra, a sarokban más színű és formájú, öblös fotelok, olyan puhák és mélyek, hogy én az egyikből alig tudtam felkelni. A nagy asztalon és más asztalokon is plakettek, bőrbe és színes, mintás selyembe kötött könyvek hevertek. Rengeteg kép volt a falakon...Tulajdonképpen minden más volt, mint nálunk otthon s mint ahol eddig jártam.. ."

2 Adott hát az irányító réteg, annak szerepe, s mindazok a változások, amelyek például az építészetben, lakáskultúrában is megfigyelhetők. Lakáskultúra, a tisztálkodás színterei A rétegösszetettségböl adódóan a középpolgárság településen belüli lakóövezetét nehéz egységesen behatárolni. A 19. századi magyarországi polgári lakások jellemzésekor elsősorban a városi és mindenekelőtt a pest-budai lakásviszonyok figyelembe vétele látszik a legmegfelelőbbnek. A városi középpolgárság élettere a többlakásos emeletes vagy földszintes lakóház, majd a fent említett változások következményeként létrejött - bérház, melynek lakásai - a korábbi polgárházakhoz viszonyítva - kisebb méretűek, ugyanakkor meghittebbek,

3 s már egyre inkább jellegzetes tartozékuknak tekinthető a fürdőszoba. E bérlakásoknak egyre bonyolultabb és speciálisabb, egyre pontosabban behatárolható funkciójú - reprezentációs terek 1 GYÁNIG. 2002. 136-137. pp. 2 GRANASZTÓI P. 1984. 191-192. pp. 3 HANÁK P. 1999. 22. p.