Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006 (Balahó Zoltán)

A kivándorlási folyamat a századforduló után alábbhagyott (igaz, országos viszonylatban akkor erősödött fel), sőt megállt, köszönhetően a gyáripar (fafeldolgozás), a bankszektor székelyföldi megjelenésének, az állami építkezések beindulásának és az adókedvezményeknek. A klasszikus értelemben vett liberális gazdaságpolitikát követő magyar kormányok, ha lassan is de belátták, állami beavatkozásokra igenis szükség van. Nem lehet mindent a szabad piac és az egyéni érvényesülés (ki, ahogy tud, úgy boldogul) elvével megoldani. Addigra azonban a székelyek embervesztesége pótolhatatlannak bizonyult, legalább kétszázezren véglegesen az akkori Románia területén maradtak. Hiányuk így gyorsan tovább növelte a havasi legelőkön pásztorkodó románság számbeli megerősödését, aminek hamarosan meglettek a tragikus következményei. A vendégmunkásokról szóló másik írás, „Románia EU-csatlakozásának hatása a magyar munkaerőpiacra" címet viseli, de kitekint az unió más államaiban dolgozókra is. A téma bár nem túl olvasmányos, viszont rendkívül aktuális. Kassay János geográfus és Bakacsi Gyula közgazdász a hivatalos román és nyugat-európai államok napi sajtóból is jól ismert statisztikai adatait ismerteti és összegzi. Az eredmény döbbenetes. A gyorsuló ütemben csökkenő népességű Románia fiatalkorú, munkaképes fiai és lányai olyan tömegben árasztották el Spanyol- és Olaszországot (ill. részben Franciaországot és Németországot) az elmúlt években, hogy számuk ma már bőven megközelíti a hárommilliót, akik ügyesen kihasználják a nyelvi rokonságból származó roppant nagy előnyüket. A kint keresők pedig szinte példanélküli hatást gyakoroltak Románia mindennapjaira (a lengyelek mellett), a hazaküldött euró milliárdokból egyre gyorsuló gazdasági csodát generáltak, valamint korábban ismeretlen otthoni munkaerőhiányt (ugyanis az otthonmaradottak jelentős részét is eltartják). A valóságban ez azt jelenti, hogy már évekkel Románia EU-csatlakozása (2007. január 1.) előtt e sorok írója olyan Torockó közeli román falvakon utazott keresztül, ahol szinte kizárólag csak olasz, spanyol és francia rendszámú autókat lehetett látni, románt nem. A helyzet azóta, még elképesztőbb méreteket öltött. Napjainkban csak az építőiparban százezer munkáskéz hiányzik, a kormány pedig kedvezményekkel és kampánnyal kívánja hazacsalogatni a külföldön dolgozók egy részét. A Magyarországon dolgozó romániai (magyar) munkavállalókról megtudjuk, hogy számuk évről évre alig változik (persze az engedéllyel rendelkezőké), sőt csökken, ugyanis közülük sokan hazatérnek, mivel otthon könnyebb vállalkozni, vagy ők is nyugatra távoznak. A szerzők azon állításával azonban nem tudok egyetérteni, tudniillik, hogy Bokros Lajos (akitől idéznek) „a gazdaságpolitikában igencsak jártas..." A magyar társadalomra nézve brutális hatású gazdasági megszorító csomagjáról elhíresült egykori pénzügyminiszter gazdaságpolitikában való jártassága (hozzáértése) igencsak vitatható, az viszont már nehezebben, hogy tevékenységével hozzájárult egy olyan Magyarország létrejöttéhez, amelynek a gazdasági növekedése, napjainkban 0 és 1 százalék között mozog, tehát stagnál, holott 6-7 éve még „23 millió román munkavállaló" beözönlésétöl féltették a magyar munkahelyeket. Szintén az uniós lehetőségről értekezik Péter Pál geográfus is, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója, aki szűkebb pátriájára vonatkoztatva az agrár környezetvédelemmel kapcsolatos uniós feladatokról és az azokhoz szükséges források előteremtéséről szól. Itt szeretném kifejezni elismerésemet a román politikacsinálók felé, ugyanis amit országuk felzárkóztatása érdekében tettek-tesznek, az elismerésre méltó. Tanulni lehetne tőlük, ahogy össznemzeti céljaikat céltudatos és következetes magatartásukkal megvalósítják, a legreménytelenebb helyzetekből (össztársadalmi szegénység, elavult gazdaság, rossz infrastruktúra) is képesek országukat sikerre vezetni.