Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

III. Kiállítások - Hauptman Gyöngyi: Szertárak titkai - utazó múzeum

Szertárak titkai - utazó múzeum Egy kiállítás három ruhája Haupttnan Gyöngyi A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) Új- és Legújabb kori Történeti Osztályának kiállítása az iskolai szemléltetés történetének talán legizgalmasabb szeletét, a természetrajzi szemléltető eszközök gazdag világát mutatja be. A Szertárak titkai igazából nem is egy, hanem három - különböző időben, terekben és módokon megvalósuló - kiállítás. A kiállítások a hozzájuk kapcsolódó múzeumpedagógiai programmal és kiállítási katalógussal együtt nagyon tudatosan végiggondolt, gondosan felépített, komplex rendszert alkotnak. Ezt a rendszert, illetve ennek egyes elemeit mutatom be az alábbiakban, időben visszafelé, a legújabb kiállítástól a régebbiek felé haladva. Szertárak titkai - utazó múzeum (2007. október 15-től) A kiállítás témája és bemutatásának módja önmagában is újszerűnek mondható, legnagyobb újdonsága talán mégis az, hogy a tárlat „utazik": 2007 októbere óta egyik pécsi iskolából a másikba vándorol. Két hetet „tölt" egy-egy iskolában, aztán a múzeum autóján átköltözik egy másik helyre, hogy az ottani diákok számára is feltárulhassanak a régi biológia szertárak titkai. A kiállítás a diákok és tanáraik számára tehát „helybe jön": az iskola egyik helyisége, folyosója néhány napra múzeummá változik, s az iskolai mindennapi élet szerves részévé válik. Az érdeklődők (és a kevésbé érdeklődők is!) lépten-nyomon találkoznak vele, minden különösebb szervezés nélkül akár a szünetekben is megnézhetik. Természetesen nem az eredeti gyűjteményi anyag vándorol az iskolák között, hanem egy, erre a célra tervezett és elkészített, rendkívül ötletes, tetszetős és esztétikus installáció. A készítők hat darab, szinterezett vascsövekből összeszerelt, könnyen mozgatható, ugyanakkor strapabíró, háromszög alakú keretre feszítették a színesen nyomtatott molinólapokat, amelyeken a régi biológiai szemléltető eszközökről, természetrajz tankönyvek lapjairól, atlaszokról, térképekről készített képek láthatók. Az állványok apró részeikre szedhetők, és összecsomagolva elférnek egy autó csomagtartójában. A molinólapok képi információit szerencsésen egészíti ki egy kis vitrin a múzeum gyűjteményéből származó eredeti tárgyakkal (maggyűjtemény, gipsz gombamodellek, kitömött ürge, 20. század eleji rovargyűjtő doboz), ami tovább erősíti az iskolába varázsolt múzeumi hangulatot. A kiállítási anyag mellé az iskola ülőpárnákat is igényelhet, amelyekre a gyerekek ráülhetnek, rátérdelhetnek, amikor a feladatokat készítik. Az utazó múzeum a pécsi iskolák számára térítésmentes, költségeit a szervezők sikeres pályázatokból teremtik elő. A bemutató szerkezetének, tematikus egységeinek kialakításában a rendező a természetismeret gimnáziumi oktatását először előíró Mária Terézia-féle tanügyi rendelet, a Ratio Educationis tantárgy felosztását követte. E szerint a természetismereti tantárgyak a következők: az „ásványok országa", a „növények országa" és az „állatok országa". Ez a tematika a 19. század második felében kiegészült az őslénytannal és az egészségtannal, amely az ember anatómiáját, életműködéseit, gyakoribb betegségeit tárgyalja. Ezt a tematikát követi a kiállítás tartalmi egységeinek felépítése.