Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Schleicher Vera: Együtt élő tárgyak. Nemzetiségek képviselete a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben

a német és szlovák (és kisebb részben cseh) telepesek jelenlétéhez köthető mész- és szénégetést, hamuzsírfőzést, üveggyártást, a famegmunkáló háziiparokat, valamint a taplószedést és feldolgozást is.

12 Bár a gazdálkodásban, a táplálkozásban és az építkezésben nagy általánosságban nem mutathatók ki feltűnő etnikus különbségek, Vajkai figyelmét az 1937 és 1956 között végzett terepmunka során nem kerülték el azok a kisebb eltérések, amelyeket e müvében jellemzőn, mint a helyi magyar kultúrától való különbözőséget fogalmaz meg. (Pl. a lentermesztés jelentősége a német falvakban, a nők részvétele a cséplésben, a földi szeder és a bodza szerepe a táplálkozásban, a falvakat körülvevő pajtasor német etnikus jellege, a teherhordás módjában jelentkező eltérések stb.) Az eddig vázolt szemléletben, amelynek lényege szerint a nemzetiségek vizsgálata nem önmaga jogán, hanem lényegében „az itt lakó magyarság néprajzának ismerete szempontjából"

14 szükséges, az áttörést megyénkben az 1960-as évek végén tervezett táj házrendszer hozta. A négy népi műemlékből álló hálózatban a többivel egyenrangú kiállítóhelyként kapott helyet a nagyvázsonyi Schumacher-ház, s a házban a Szauer Ágoston takácsmester, vagy ahogyan kissé patetikusan emlegették: „az utolsó vázsonyi takácsmester". Áttörésről beszélhetünk egyrészt abban az értelemben, hogy a Schumacher-ház berendezése céljából elsőként kerültek be a gyűjteménybe nagyobb összefüggő tárgyegyüttesek német családok háztartásaiból (Vöröstó, Pula, Nagyvázsony). A korábbi gyakrolathoz képest nagy változást jelent másrészt az, hogy e tárgyak nyilvántartásba vételekor a muzeológusok elsőként jegyeznek be a leltárkönyvbe helyi sváb elnevezéseket. így értesülhetünk a - természetesen magyar háztartásokban is használt - tárgyaknak (például a lisztszitának, rózsafüzérnek vagy vasalónak) a vöröstói dialektusban használt nevéről, de helyet kapnak a gyűjteményben a helyi magyar kultúrát egyáltalán nem magyarázó, speciálisan német környezetben érvényes és értelmezhető tárgyak is, mint a német típusú „csörgös rokka", a „pürgerek" (vadászőrség) tárgyai vagy a „vakszstok" (gyertyatekercs). A nemzetiségek iránti érdeklődés ettől kezdve folyamatosnak mondható, még ha nyilván sok véletlenszerű elem is vegyült a 70-es évek kisebb-nagyobb szlovák, illetve német környezetben (Öskü, Lókút, Bakonyszücs, Gyulafirátót) végzett tárgygyííjtéseinek alakulásába. Az 1970-es közepétől a hivatalos hazai nemzetiségi politika szemlélete is megváltozik. A nemzetiségek megjósolt, de be mégsem következett automatikus asszimilációja helyett az új elvárás (különösen az 1975-ös Helsinki Egyezményt követően) a nemzetiségek „hídszerepe" lett, amely a szomszédos országokkal való jó viszony zálogának tűnt. Ezt az új törekvést szentesítette 1981-ben a Hazafias Népfront VII. kongresszusa is, amely egyértelműen megfogalmazta a szövetségnek a nemzetiségi kultúrafejlesztésben és ápolásban vállalandó szerepét.

1

' Ez a szerepvállalás Veszprém megye művelődéspolitikájában is érvényesült, elsőként mindjárt egy megyei nemzetiségi konferencia megszervezésében, amely a Bakonyi Múzeum (ma Laczkó Dezső Múzeum) munkatársai számára komoly feladatot, s egyben lehetőséget jelentett.

10 Ez az esemény ugyanis nem a kezdetét, hanem éppen a folytatását, pontosabban a hivatalos szentesítését jelentette annak az adat- ás tárgygyüjtési mozgalomnak, amely már a konferenciát megelőző években megindult mind az amatőr helytörténészek és önkéntes gyűjtök mind a múzeum munkatársai részéről. A 19. század közepéről származó, 12 VAJKAI A. 1959. 20-27. pp. 13 Uo. 58-63. pp. 14 VAJKAI A. 1959. 176. p. 15 T1LKOVSZKY L. 1998. 16 A konferenciát egy sváb faluban, Városlödön rendezte meg a múzeum 1982. október 29-én. A konferencián elhangzott előadásokat a Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. (tematikus) számában publikálták az előadók, amely 1984-ben jelent meg.