Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Schleicher Vera: Együtt élő tárgyak. Nemzetiségek képviselete a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben

Együtt élő tárgyak. Nemzetiségek képviselete a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben Schleicher Vera Előadásomban arra a kérdésre próbáltam meg választ adni, hogy vajon a magyarországi, illetve esetünkben konkrétan a Veszprém megyei együtt élő népek története és kultúrája hogyan ragadható meg a muzeológia eszközeivel. Azaz: a nemzetiségek mekkora mennyiségű (darabszámú) és milyen minőségű (tartalmú) képviselettel bírnak a megyei múzeum műtárgy- és dokumentumállományának egészében. A kérdésre a statisztika, a tudománytörténet, a múzeumtörténet és természetesen példák segítségével keressük a választ. A múzeumban őrzött nemzetiségi vonatkozású anyag összetételének megállapításához a néprajzi gyűjteményt, a fotónegatívtárat, a diatárat és az adattárat tekintettem át, elsősorban arra figyelve, vajon hiteles, kielégítő képet tükröznek-e gyűjteményeink azokról az anyagi és a szellemi kultúrában egyaránt bekövetkező változásokról, amelyek a 18. századi jelentősebb népmozgalmi események hatására mentek végbe Veszprém megyében. Vajon összhangban van-e ez a kép azzal az ismeretanyaggal, amelyet Veszprém megye interetnikus kapcsolatairól más források felhasználásával, illetve különböző tudományos munkák segítségével (történeti és néprajzi munkák, helytörténeti dolgozatok, falumonográfiák) nyerünk. Mielőtt azonban bármiféle messzemenő következtetést vonnánk le gyűjteményeink szerkezetére, s az abból adódó tudományos értékére vonatkozóan, érdemes röviden utalni a gyűjteményekre vonatkozó állításaink viszonylagosságának problémájára. Nem újkeletü annak a problémának a felismerése, amelyet minden múzeumi gyűjteményben dolgozó munkatárs valamilyen formában érzékel munkája során - és az utóbbi években egyre többször és egyre hangsúlyosabban meg is fogalmazz -, hogy tudniillik gyűjteményeink igen korlátozottan adnak csupán lehetőséget hiteles tudományos következtetések levonására. Az egyéni és közösségi használatból kiszoruló tárgyak muzealizálási folyamata sok esetlegességet, véletlenszerűséget feltételez, a gyűjtőmunka hátteréül szolgáló koncepciók vagy egyéni tudományos ambíciók pedig időben változóak, és gyakorta felülírják egymást.

1 Nehéz tehát összességében lelkiismeretes választ adni arra a kérdésre, vajon mit és kit képvisel, milyen tudásnak a forrása egy-egy gyűjtemény, esetünkben a Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteménye vagy fotótára. A legközelebb az igazsághoz talán akkor járunk, ha némileg cinikusan ugyan, de mégiscsak kimondjuk: a gyűjtemény leginkább a saját történetét képviseli, s ezzel az elvárással, vagyis „el nem várással" közelítünk hozzá. Az 1903-ban alapított Veszprém Vármegyei Múzeum kezdettől fogva rendelkezett néprajzi anyaggal, amely az első három évtizedben, tehát a hivatásos néprajzkutatók által irányított múzeumi munkát megelőző időszakban is, rendszeresen gyarapodott. A második világháborút megelőző évtizedekben tematikus gyűjteménygyarapítás vette kezdetét, és megindult a nyilvántartási rendszer kidolgozása, sőt a gyűjteményi anyag publikálása is. A háború utáni két évtized lassú gyarapodása után a megyében kialakított négy tájház berendezése volt a néprajzi gyűjtőmunka újabb jelentős állomása, majd az 1970-80-as, illetve az 1990-es években ismét a tematikus gyűjtések formálták a gyűjtemény arculatát. Hasonló szakaszok jellemzik a múzeum fotótárának gyarapodását is, azzal a különbséggel, hogy e területen a második világháború utáni két évtized jóval erőteljesebb gyarapodást 1 HOFFMANN T. 1969., PETÁNOVICS K.-TÖRÖ L. 1971., FEJŐS Z. 2000.