Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - S. Lackovits Emőke: A kislődi Rőthy Mihály vallási néprajzi gyűjtemény
a páratlan értékű együttessel. A másik megoldandó gond pedig a kiállítás szakszerű megtervezése, megrendezése lenne, mégpedig olyan formában, amint annak módját a bevezetőben már jeleztem. Tekintettel arra, hogy nem lezárt gyűjteményről, hanem gyarapodóról van sző még akkor is, ha ez a gyarapodás lényegesen kisebb mértékű lesz az eddigieknél, célszerű lenne valamilyen raktározásra alkalmas helyiséget is biztosítani majdan, ha már állni fog az új kiállítás. Mindezeket a kérdéseket szükségesnek tartom felvetni, hisz most már nem egy magángyűjteményről és gyűjtésekről, hanem egy önkormányzati szakgyűjteményről van szó, amelynek jövőjét, fennmaradását, biztonságos megőrzését ugyancsak biztosítani kellene. Ez az együttes nemcsak védelmet érdemel, hanem védelemre jogosult! A gyűjtemény rendkívül nagy lehetőségeket rejt magában, nemcsak a feldolgozhatóságát és kiállításban, vagy akár kiállítás sorozatban való megjelenítését, hanem múzeumpedagógiai foglalkozások, közművelődési és turisztikai programok szervezését tekintve is. Az útmenti feszületeket bemutató és a térség kálváriáit megismertető utaknak lehetne végcélja e gyűjtemény megtekintése, de a zarándokutak közbeeső állomásaként való beiktatása ugyancsak elképzelhető. Végül, de nem utolsó sorban megérdemelné a feldolgozást legalább egy katalógus formájában, amely valamennyi tárgyat, tárgycsoportot ismertetne és valamennyi fényképét is közölné. Ezzel válhatna az egyedülálló kislödi népi vallásosság gyűjtemény igazán megismerhetővé és megismertethetővé. E páratlan szakrális tárgy együttesnek szintén a jövőjét szolgálná a mindenkori és rendszeres múzeumi-muzeológusi szakfelügyelet. Ezen óhaj teljesülni látszik, hisz 2007. decemberében, Kolba Judit művészettörténész a szakfelügyeleti látogatást lebonyolította. A kislödi népi vallásosság gyűjteményről szólva, nem szabad megfeledkezni létrehozójáról, gyarapítójáról és önzetlen ajándékozójáról, néhai Markója László esperes-plébánosról, akinek neve összeforrt ezzel a szakrális tárgy együttessel. A majdani állandó kiállításban egy emlékét felidéző és munkássága előtt tisztelgő tárló berendezését elengedhetetlennek tartom. Végezetül fel kell tenni a kérdést: van-e létjogosultsága és jövője egy ilyen típusú gyűjteménynek? Nem egyszerű, de egyértelmű a válasz. Létezik egy olyan együttes, aminek rendkívüli néprajzi értéke van, egy helyi közösséget reprezentál úgy, hogy segítségével történeti rétegek különíthetők el ennek a közösségnek a vallásos világában. Ugyanakkor egy olyan közösség vallási életének jellemzőire vonatkozóan is tartogat adatokat, amely közösség betelepítéssel került ide és ezt a betelepülést nem önszántából tette, nem gazdasági nehézségektől indíttatva vállalta, hanem erőszakkal mozdíttatott ki szülőföldjéről. Immár így két különböző földrajzi tájról való közösségről, annak vallási életéről nyújt átfogó, ill. részben átfogó képet az együttes, utalva e közösségek külső kapcsolataira is. Ebből a megfontolásból bízvást kimondható, hogy a gyűjteménynek így kell megmaradnia, közkinccsé kell tenni azt, sőt, e két közösség szempontjából gyarapításra is érdemesnek bizonyult. IRODALOM ANDERNACH, Friedbert-RAUCH, Martin 2001. Arma Christi und Longinus Kreuze im Erzbistum Freiburg. Strasbourg. BÁLINT Sándor 1977". Ünnepi kalendárium I., II. Bp. BÁLINT Sándor-BARNA Gábor 1994. Búcsújáró magyarok. Bp. 33 A gyűjtemény leltározását, az egyes tárgyak leírását Vidi Nándorné közreműködésével a helyszínen 2005-ben elvégeztem.
