Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Gál Vilmos: Ki a magyar? - Tudós magyarok identitástudata
Ki a magyar? - Tudós magyarok identitástudata Gál Vilmos Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a 2003. évi esztergomi konferenciánk egyik meghívott előadója, a magyar tudomány- és technikatörténet kiváló szakértője, Gazda István előadásában kitért a magyar Nobel-díjasok magyar származásának kényes problémáira. Arra már bizonyosan kevesebben emlékeznek, hogy az előadást követően jómagam hozzászólásra emelkedtem, mivel Gazda tanár úr magyar származású Nobel-díjasainkkal kapcsolatos problémafelvetését közel állónak éreztem saját kutatási tapasztalataimhoz, s így közvetve meggyőzött a témáról kialakult nézeteim helyességéről. A magyar származású Nobel-díjasok identitásával, illetve azzal a kérdéssel, hogy mennyire tekinthetjük egyiküket-másikukat (majd' mindöjüknél felmerül e probléma) valóban magyarnak, először 2001-ben kerültem szembe, amikor egy Nobel-díjas kiállítás rendezésében még kissé kívülállóként vettem részt, majd másodszor akkor, amikor e kiállítást 2004-ben magam rendeztem át, immár saját kutatási koncepciómra hagyatkozva. A probléma gyökere abban rejlik, hogy Szent-Györgyi Alberten (és a legutóbbi - nem tudós - díjazotton, Kertész Imrén) kívül mind a további 14 magyar származásúnak tartott tudós külföldi kutatási eredményeiért, jobbára nem is magyar állampolgárként érte el nagy sikerét, s a legtöbb esetben legalább egy, de akár több más állam is magáénak vallja az adott Nobel-díjas eredményeit. Ez persze nem magyar sajátosság, a Kelet-Európából Nyugatra áramló, jobb élet- és kutatási körülményeket kereső tudósok esete, illetve az Európából az USA-ba történő folyamatos „agyelszívás" az egész múlt századot végigkísérte, s napjainkban is tart. A jobb egzisztenciális- és kutatási körülmények mellett több időszakban a sorsfordító történelmi helyzetek, így a világháborúk, a kommunizmus és a nemzetiszocializmus fenyegetése miatt került sor egész tudósgenerációk migrációjára, „népvándorlási hullámára" Nyugat felé. Akkori rövid felszólalásomban három ismérvhez kötöttem annak a nem egyszerű kérdésnek az eldöntését, hogy mely tudósainkat tekinthetjük valóban magyar származásúnak, s nem csupán valamiféle laza, gyönge szálba kapaszkodva próbáljuk őket magyarnak tudni. Először is a magyar anyanyelv, illetve a magyar nyelv tudása, másodszor a magyar iskolákban eltöltött idő, s az iskolák bizonyítható pozitív hatása a tudós munkásságára, valamint a tudósok fő kutatási témáinak hazai gyökerei, az itthoni munkásság hossza és minősége, harmadszor pedig a döntő bizonyíték: az adott tudós fennmaradt „nyilatkozata" arról, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát, támaszthatja alá alanyaink besorolását. Persze igen nehéz még e mankók segítségével is definiálni az egymástól eltérő családból származó, egyedi életpályát befutó személyiségek nemzetiségét. A mostani rövid dolgozatban nem is próbálok meg teljes választ adni a címben felvetettekre, csupán néhány epizódot, gondolatot, ismeretet szeretnék megosztani a kedves kollégákkal. Az előadásban - bizonyosan észrevehető lesz - szóba kerül több, nem Nobel-díjas tudósunk is, akik azonban olyan jelentöségő géniuszok voltak, s kortársai az említett díjazottaknak, hogy figyelmen kívül hagyásuk nem csupán hiba, de bűn is volna. Miután próbálom magam tartani a konferencia időhatáraihoz, így a szóba jöhető tudósoknak is csupán azon részéről ejtek szót, akik iskoláik (nagy részét) még 1918 előtt végezték el, ám magyar származásuk vizsgálatában néhány idézet erejéig kénytelen leszek ezen időhatár kereteit kitágítani.
