Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Papp Andrea: A nemzetiségek szerepe a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat első időszakában (1880-1918)

milyen hatást gyakoroltak a település életére, túl azon, hogy szakértelmüknek köszönhetően megtanították a bányász mesterséget, és folyamatossá tették a vasércbánya müvelését. Az állandó munkáslétszám biztosítása nem volt könnyű, ezért a társulat igyekezett megtelepíteni az ide érkező bányászokat. A Petőfi és Arany János utca akkor mocsaras volt, ezt kohósalakkal feltöltötték, és Ausztriából hoztak összerakható faházakat. A felépült teleprészt (négycsaládos faházak) főként bulénerek lakták, Tarackosnak nevezték, majd később Kis-Dobsinának. A Mogyorós-hegy alatt pedig két faházat építettek a család nélküli munkások elszállásolására. Felső-Barakk (Bányász utca), Alsó Barakk (a sportpálya helyén). A bányászok hetenként, kéthetenként jártak haza Dobsinára. A bányatisztek nagy része hamarosan saját házat épített, főként a Rózsavölgyben (Wollmann, Mateizel, Schiller családok). (2. kép) 2. kép A Mali'iziJ család háza a Rőzsavölgyben ( 1910-es évek közepe) A Társulat tisztikarában és altisztikarában is voltak dobsinaiak: Lux Kálmán számvevő, Fleischer Gusztáv üzletvezető és dr. Fábry Árpád bányaorvos, aki 1883. dec. l-jétől kezdte meg rendelését. Az orvosi rendelő a jelenleg Petőfi utca 18. szám alatt az ún. nagyházban működött, és itt alakítottak ki gyógyszertárat. A buléner bányászok kezdeményezésére 1882-ben létrehozták a Bánya-társládát, mely később társpénztárként működött. A Borsodi Bányatársulatnál dolgozó minden altisztnek, bányafelőrnek, felvigyázónak, munkásnak és alkalmazottnak kötelező volt belépni. A 20 hétnél nem hosszabb betegség esetén a következő szolgáltatásokat adta: ingyenes orvosi keze-