Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia. Szolnok 2006. június 14-16.
Kérdésként vetette fel, mit tesz a történetíráshoz 2006, a megemlékezés éve. Véleménye szerint csaknem ugyanazt, mint eddig: a kötelező virtuális formák (konferenciák, kiállítások, forráskiadás) és az emlékezet rituáléja (emlékmű állítása) zajlik. Ehelyett vállalni kellene annak felmutatását: hogyan valósul meg az 1956-ra való emlékezés, az események nagyobb történetekbe rendezése, összehasonlító történeti vizsgálata, miért tört ki, miért éppen Magyarországon, milyen forradalom volt, milyen volt a szerepe a Kádár-korszak történetében. A korreferátumok során elsőként Szikossy Ferenc (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) 1956 korai múzeumi gyűjtéséről vázolt föl érdekes motívumokat. A Legújabbkori Történeti Múzeum 1957-es megalakulásakor feladatul kapta az '56-os anyagok gyűjtését is. Elsők között a hatóságok által bűnjelként lefoglalt anyagok kerültek bc a múzeumba. A későbbi állománygyarapítás során alig egy-két tárgyat sikerült begyűjteni, bár azok fantasztikus értékek voltak (a Sztálin szobor jobb keze, a teljes Maiéter anyag). Ugyanakkor hatalmas fotóanyagot vett át a múzeum az MTI-től. Végezetül igen érdekes gondolatokat idézett az 1989-ben rendezett kiállítás vendégkönyvéből, amelynek legfőbb kicsengése az volt, hogy „...végre láthatók az igazság feltárásának első jelei..." Sümegi György (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest) a forradalom képi forrásait, emlékeit elemezve arról szólt, hogy míg nyugaton '56-ról szabadon lehetett írni, alkotni, nálunk az „ellenforradalom" bilincsében is létrejött sok olyan alkotás, amelyet érdemes számba venni. Az 1980-as évektől mintegy 900-1000 darab mű készült el, amelyek a „két tiltás" időszakának tárgyai voltak. Rejtett és rejtőzködő voltukat magyarázza, hogy sokan még birtoklásukért is börtönbüntetést, munkahelyről való elbocsátást kaphattak. Kiemelte Borsos Miklós, Szőnyi István, Kondor Béla alkotásait, a külföldre menekültek munkáit, köztük Takács Pál Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. versének illusztrációit. Bircher Erzsébet (Központi Bányászati Múzeum, Sopron) érdekes megközelítésből elemezte a hatalom és a bányászok viszonyát. Annak ellenére, hogy az 1950-es években a bányászat az ipar fundamentumaként kivételezett helyzetben volt, a bányászok mégis elégedetlenek voltak. Mintegy tíz százalékuk politikai elítélt volt: a műszaki vezetőket koholt politikai perekkel elítélték, majd a börtönökből kikérték. A tervteljesítés állandó kényszere miatt kialakult kaotikus állapotok, a két világháború között szerzett jogaik elvesztése miatt úgy érezték, a MÁK RT többet tett értük, mint a szocialista rendszer. Mindezek összessége vezetett oda, hogy közülük sokan vettek részt a 1956 tüntetésein, forradalmi harcaiban. Keményt! Róbert (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen) egy tervezett konferencia témáit vázolta föl, amelyek 1956 néphagyományban betöltött szerepét elemeznék. Izgalmas kérdés, mennyire hozható párhuzamba a hagyományképződés a korábbi forradalmakkal (1848, 1919), Budapest és a vidék szerepével. Feltárandó, hol és hogyan rejtették el a forradalom relikviáit, milyen az emigráció emlékezete, mit adtak tovább gyermekeiknek. Külön kérdés a börtönkultúra, a szimbólumok rendszerének kialakulása, az '56-os budapesti események hatása a határon túliak körében, egyáltalán a témakör kutathatósága. A hozzászólások sorában elsőkként Zombori István (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) a két napos miskolci konferenciát elevenítette fel, ahol arra az izgalmas kérdésre mutatott rá az előadó, mi volt a magyarázata annak, hogy a spontán kirobbant forradalom 1848 szimbólumaihoz nyúlt vissza. Érdemes lenne e kérdéskörrel részletesebben foglalkozni azzal együtt, milyen szerepe volt a Szabad Kossuth Rádiónak a történelmi eseményekben. Az első napi előadásokat követően került sort a MAMUTT éves közgyűlésére, ahol Pintér János elnök beszámolt a 2005. évi tevékenységről. Ihász István titkár a szervezet pénzgazdálkodásáról és a frissen kézbe adott új évkönyv szerkesztői munkálatairól adott tájékoztatást. A közgyűlés résztvevői mindkét beszámolót egyhangúlag elfogadták.
