Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Némedi Csaba: Egy '56-os kiállítás születése. A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról

Egy '56-os kiállítás születése A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról Némedi Csaba Tervek és célok 1956. A 20. század egyik legfontosabb és megítélésében sok vihart megélt történelmi eseménysorának éve. 2006-ban, a forradalom 50. évfordulója alkalmából számos rendezvény, kiállítás idézte fel a történteket. Esztergom városában négy intézmény, a Balassa Bálint Múzeum, a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Levéltára, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum), valamint Esztergom város Önkormányzata egy közös kiállítás keretében emlékezett meg 1956-ról. A kiállítás helyszínéül még az év elején, januárban, a Duna Múzeum földszinti három kiállítótermét választották ki a rendező intézmények. Lehetséges helyszínként merült fel a Bazilika melletti szeminárium épülete is. Emellett szólt, hogy 1956-ban a városi események egyik központi helye volt az épület és környéke. A Duna Múzeum azonban olyan körülményeket képes teremteni egy ilyen kiállítás létrehozásához, amely mind a látogatottság, mind az infrastruktúra tekintetében messzemenően felülmúlja a második helyszínt. A bemutatni kívánt események után három vonalon kezdtünk kutatni és anyagot gyűjteni. Az első a helyi, Esztergom városában lezajlott események. Ez az országos - leginkább fővárosi - történések párhuzamos bemutatását igényelte; ami a második vonalat jelentette. A kiállítás fő jellegzetessége azonban, hogy a harmadik szálat egy szakágazat, a vízügy és 1956 kapcsolata alkotta. A téma kiterjesztését éppen a fentebb említett helyszínválasztás indokolta. Amikor elkezdtük a munkát e témák feltárásával, talán ennek kapcsolódása jelentette a legnagyobb kihívást. A kiállítás koncepciótervét Kaján Imre, a Duna Múzeum igazgatója készítette el. E tervezet már előrevetítette, hogy jellegében erősen az érzelmekre ható kiállításról lesz szó. Ebben már kirajzolódott az is, hogy időben az 1950-es évektől a rendszerváltásig kell bemutatnunk „1956"-ot. Számos olyan munka, sőt kiállítás született már, amely önmagában, előzményektől és utóéletétől elválasztva igyekezett bemutatni a forradalmat és annak eseményeit. Úgy gondoltuk, egy ilyen koncepció a légüres térbe helyezné 1956-ot azon látogatóknak szemében, akiket elsődleges célcsoportként jelöltünk meg. Az iskolai csoportok vezetése során ugyanis a későbbiekben látható volt, hogy igenis szükséges olyan „háttérinformációk" közlése (nem csak szóban, a tárlatvezetés során, hanem a kiállítás eszközeivel is), mely történelmi kontextusba ágyazza 1956-ot. A gyűjtés és nehézségei A koncepcióterv elfogadása után kezdetét vette az anyaggyűjtés hónapokon át húzódó munkája. És itt merültek fel bennem az első komolyabb kérdések. Történészként tisztában voltam vele, hogy az országos eseményekről milyen források, dokumentumok lesznek feltárhatóak, milyen forrástípusokat tudunk majd felvonultatni a közönség előtt. A rendszerváltás óta jelentősre duzzadt '56-os irodalom megnyugtató kiindulópontot jelentett. De vajon milyen úton induljon el a helytörténeti, ill. a vízügyi anyaggyűjtés. Természetesen az '56-os kutatások nem kerülték meg a helytörténeti vonatkozásokat sem, egyre másra jelentek meg a különböző monográfiák, mely egy-egy régió, megye vagy város ,,'56-ját" mutatták be. A kapcsolódó tárgyi anyagok begyűjtésére két út kínálkozott: intézményi gyűjtemé-