Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Zombori István: A szegedi múzeum '56-os gyűjteménye 1956-1957-ben

amelyről az általunk is hivatkozott szakirodalomban részletesen található adat.

5 A következő jeles esemény október 30-án a Széchenyi téren történt. Az országos példától eltérő módon Szegeden nem egy, hanem két szovjet hősi emlékművet állítottak föl szimmetrikus helyzetben a főtéren, a Széchenyi téren, a Városháza előtt. A későbbiek folyamán nem hangoztatták, de a korabeli szemtanúk határozottan állítják, hogy a Szegedre bevonuló szovjet csapatok parancsnoka, Tolbuchin marsall kívánságára került sor a két hősi emlékmű fölállítására, mégpedig egyiket a közkatonák, a másikat a tisztek részére. Tény, hogy ez a két magas obeliszk ott állt a Széchenyi téren és természetesen itt is fölmerült a forradalom elején, hogy ezeket le kellene dönteni. Mérsékeltebb hangok hatására úgy döntöttek, hogy a két emlékművet megtartják és a forradalom emlékművévé alakítják át később, ezért csak az obeliszk oldalán lévő, bronzból készült szovjet címert, illetve az obeliszk tetején álló csillagot kívánták eltávolítani. Azonban olyan magasan volt, hogy ehhez egyszerű létrával nem tudtak hozzáférni. Végül a forradalom résztvevői közül valakik a Széchenyi tér szomszédságában a forradalom központi részéül szolgáló Klauzál téren található Áramszolgáltató Vállalattól kértek olyan, két keréken guruló és a magasban több részből összerakható, illetve kitolható létrát, amely a munkások részére lehetővé tette, hogy fölmásszanak és a csillagot, illetve a szovjet címert eltávolítsák. Mindezt természetesen nagy tömeg jelenlétében. A következő nagy esemény október 31-én a 26-iki sortűzben elhunyt Schwarcz Lajos ünnepélyes temetése volt. Erre a város különböző részeiből nagy tömegben, nemzetiszínű lobogókkal vonultak a Rókusi temetőbe. A katonai pompával és katolikus szertartás szerint lefolytatott temetésről több fölvétel is készült. A képen látható a későbbiek folyamán a fiatalember arcképével és adataival ellátott síremlék is. Ez természetesen nem 1956-ban, hanem később készült. Ezt követően Szegeden is békésen zajlottak az események. November 4-én különösebb esemény Szegeden nem történt. November 5-én érkeztek meg a szovjet tankok, de megállás nélkül átvonultak Szegeden. Újszegedről jöttek és a hídon átjutva, a Kossuth Lajos sugárúton vették az irányt Budapest felé. Szeged szovjet katonai megszállása csak november 6-án délelőtt következett be, amikor is a hidat, a hídfőt, a híd környékét, továbbá a város főterét, a Széchenyi-teret és magát a városházát körbevették a szovjet tankok, és a városháza lett a megszálló szovjet csapatok városparancsnokságának színhelye is. Ezek voltak azok a forradalmi események, amelyek alapvetően Szeged belvárosában, az egyetem központjául szolgáló Dugonics téren, a Kárász utcán, a már említett Klauzál téren és a város főterén a Széchenyi téren zajlottak. A bekövetkezett szovjet katonai megszállás súlypontja egyrészt a Széchenyi téren, a Városháza körül, valamint a Tiszán átvezető közúti híd újszegedi, ill. szegedi hídfőjére koncentrálódott. Ily módon érthető, hogy a múzeum munkatársai akarva-akaratlan is résztvevőjévé váltak az eseményeknek, hiszen a múzeum a Tisza-parton, a híd szegedi följárójánál helyezkedett el, mindössze egy sarokra a Széchenyi térről. De ezen túlmenően a múzeum dolgozói maguk is olyan meggyőződésű egyének voltak, akik a forradalmi eseményekben részt vállaltak. Külön ki kell emelni a kiváló régészt, Dienes Istvánt (1929-1995), aki a múzeum delegáltjaként vett részt a városi Munkástanácsban. (Felesége, a Központi Statisztikai Hivatal Szeged Városi Igazgatóságának Munkástanácsát képviselte a Szeged Város Forradalmi Nemzeti Bizottságában.) Dokumentumok bizonyítják, hogy a múzeum eredetileg biológus végzettségű munkatársa, Csongor Győző (1915-1997), aki 1975-ig a Várostörténeti Gyűjteményt is kezelte, szintén aktív gyarapítója volt a forradalmi gyűjteménynek Őt a múzeum munkatársai október 30-án titkos 5 A főbb irodalmat jól összefoglalja NAGY István már idézett műve. Ezért itt csak a legfontosabb, összefoglaló müveket sorolom fel. BÁLINT L. 1999., BÁLINT L. 2004., FEJÉR D.-MICHELLER M. 1996., PERBÍRÓ J. 1989., PÉTER L. 2006., UJSZÁSZI I. 2006., BÁLINT L. 2006., A forradalom bölcsőhelye. 2006.